TIZENHÁROM
Fordította:
Aemitt
Ranger
NEM TUDOM hogyan
jutottunk el a sírástól odáig, hogy ráfeküdtem, de egy cseppet sem panaszkodom.
A puncija csupaszra van borotválva, és olyan kibaszott szép, hogy bunkóság
lenne, ha nem kóstolnám meg. Nem tudom, mikor volt utoljára orgazmusa, de
megadom neki, hogy emlékezzen rá. Nem veszek tudomást lüktető farkamról, és az
ő élvezetére koncentrálok, miközben nyelvemet a csiklójára csúsztatom. Felemeli
a csípőjét, és halk, nyögdécselő hangokat ad ki, ezért növelem a nyomást a
nyelvemmel.
– Ranger, el
fogok élvezni – suttogja, miközben remegnek a combjai. Baszd meg! Elképesztő.
Annyira érzékeny.
Tökéletes.
Folytatom a
nyelvemmel a csiklója kényeztetését, ahogyan azt megtanultam, hogy szereti, és
egy ujjamat belé csúsztatom. Ettől a csúcsra ér. Felkiált, amikor elélvez, és
én minden másodpercét élvezem, a hangot, amit kiad, és csak nézem, ahogy
vonaglik a gyönyörtől, miközben én továbbra is ízlelgetem, és addig húzom az
élvezetet, ameddig csak tudom. Finoman ellöki a fejemet, így felemelem a fejem,
és ránézek, ahogy hátradől, a szemei elnehezülnek, és egy jóllakott, elégedett
mosoly játszik a szív alakú ajkán.
Ezt a pillanatot soha
nem fogom elfelejteni.
Feljebb húzódom az
ágyon, fölé hajolok, és megcsókolom az ajkát.Felemeli a pólómat, ujjai
végigsimítanak a hátamon, majd azt mormolja:– Most rajtad a sor.
A farkam ezt
helyesli.
Lecsúszom az ágyról,
és a pólómat a fejemen áthúzva a padlóra dobom. A melegítőnadrágom és a
boxeralsóm hamarosan követi, majd meztelenül állok előtte.Hagyom, hogy befogadja
a látványt, és tudom, hogy tetszik neki, amit lát, mert tágra nyílt szemmel
bámul rám. Az alsó ajkába harap, ahogy a pillantása eléri a farkamat, amely
büszkén áll, csak a figyelmére várva.
– Dugj meg – szólal
meg, és én nem tudom megállni, hogy ne mosolyogjak.
– Azt tervezem –
válaszolom vigyorogva,ahogy leülök az ágyra, az oldalára fordítom, és hátulról
megsimogatom. – Szeded a tablettát?
Bólint. – Igen,
szedem.
– Tiszta vagyok – mondom
neki, remélve, hogy hagyja, hogy megdugjam óvszer nélkül. – És mióta
megvizsgáltattam magam, azóta nem voltam senkivel.
– Oké – mondja,
és hátranyúl a háta mögé, hogy megsimogassa a farkamat. – Azt akarom, hogy
megdugj, Ranger. Bízom benned.
Ezek a szavak zene
füleimnek.
Felém fordítja a
fejét,újra megcsókolom, miközben a kezem lefelé vándorol, és játszani kezd a
csiklójával. Még mindig nedves, csöpög az orgazmusától. Kezembe veszem a
farkamat, és óvatosan belecsúszom, ajkaim még mindig az övéhez tapadnak. Még
soha nem akartam ennyire megcsókolni valakit, ami újdonság számomra. Általában
nem szoktam ennyit csókolózni szex közben, mert túl személyesnek érzem, de Joval
nincs ilyen. Olyan közel akarok lenni hozzá, amennyire csak lehet. Csodálatos
érzés, a csinos puncija szorítja a farkamat, ahogy ki-be járok benne. A számba
nyög, miközben tovább játszom a csiklójával, azt akarom, hogy elélvezzen, újra
és újra. Kicsúszok belőle és hátradőlök, magamhoz húzom, azt akarom, hogy
lovagoljon rajtam, hogy nézhessem azokat a melleket, és bámulhassam az arcát.
Minden lehetséges pózban meg akarom kapni, és ezt tervezem is az éjszaka
végére.
Megragadja a
farkamat, és ráereszkedik.Az ajkamba mélyesztem a fogaimat, és figyelem, ahogy
fel-le mozgatja a csípőjét, birtokba véve azt. Felülök, és a kezembe veszem az
arcát, megcsókolom az ajkait, és felfelé tolom, megdugom. Olyan kibaszottul
csodálatos érzés, és most, hogy tudom, mit hagytam ki, tudom, hogy nem tudok...
nem, nem akarok lemondani erről. Újra elélvez, és érzem, ahogy a puncija még
jobban összeszorul, az arcán látható extázis még jobban felizgat. Amikor látom,
hogy magához tért, a hátára fordítom, még mindig benne vagyok, és egyre
mélyebbre és erősebben nyomulok belé, amíg el nem élvezek, arcomat a nyakába
temetem, miközben a nevét suttogom.Letörlöm az izzadságot a homlokáról, és
gyengéden megcsókolom az ajkát, majd az arcát. Figyelem az arckifejezését, és
valami bennem kicsit megbillen, amikor meglátom az apró, álmos mosolyt az
arcán.
– Jól vagy? – kérdezem,
kicsúszva belőle.
– Tökéletesen – feleli,
és visszahúz, hogy hozzá préselődjek.
– Ne menj
sehova.
– Nem akartam – mondom,
és máris újra őt akarom, ahogy a mellbimbói a mellkasomhoz érnek. – Akarsz
valamit? Egy kis vizet?
– Nem – mondja,
és csókot nyom a nyakamra. – Jól vagyok. Most nem akarok mozogni.
– Nem is kell,
mert bármit hozok neked, amit csak akarsz.
– Az egyetlen
dolog, amit akarok, már megvan – mondja ásítva. – Ami te vagy.
Bassza meg.
Hamarosan elalszik,de
ébren maradok, és újra és újra lejátszom ezeket a szavakat a fejemben. Komolyan
gondolta őket? Ez azt jelenti, hogy ez több, mint egy egyszeri dolog? Vagy
felébred, és ismét jéghideggé válik? Vagy ami még rosszabb, mi van, ha
megbánja, hogy együtt voltunk? Őszintén szólva, nem tudom, hogyan fogadnám ezt.
Lehet, hogy nem régóta ismerem ezt a nőt, de a kezdetektől fogva úgy vonzódom
hozzá, mint senki máshoz, és minden új dolog, amit megtudok róla, tetszik.
Mindent tudni akarok róla.Meg akarom védeni őt, és nem akarom, hogy egy másik
férfi akár csak egy kibaszott pillantás is vessen felé. Soha életemben nem
éreztem még birtoklási vágyat egy nő iránt sem, és nem igazán tudom, hogyan
kezeljem ezt, de ezzel neki kell megbirkóznia.
Ő az enyém, és
kurvára nem érdekel, mit kell tennem, hogy megtartsam.
Kifújom a levegőt,
ahogy hagyom, hogy ez belém ivódjon, és rájövök, hogy ezt eldöntöttem.
Ő az enyém.
Megcsókolom a
homlokát, és végül úgy alszom el, hogy biztonságosan a karjaimba ölelem.
• • •
Másnap reggel, amikor
kinyitom a szemem,Jo eltűnt az ágyból, és hallom, hogy a zuhanybanfolyik a víz.
Korán reggel felébresztettem a számmal, majd addig dugtam,amíg mindketten
elélveztünk, aztán újra elaludtunk. Kíváncsi vagyok, hogyan fog reagálni,
kikászálódom az ágyból és besétálok a fürdőszobába, a félig nyitott ajtót
meghívásnak veszem.Egy másodpercig csak nézem, ahogy a víz lezúdul a testén,
szőke haja az arcára tapad. Imádom az alakját, és megkeményedek a látványától.
Bassza meg, remélem, fogalma sincs róla, mennyire akarom őt, mert félek, hogy
az intenzitás megijeszti. Kurvára megijeszt engem is. Eddig még sosem érdekelt,
és most először nem tudom, hogyan kezeljem ezt. Tényleg legszívesebben rávetném
magam a seggére, átdobnám a vállamra és hazavinném, de még meg kell mentenünk
Elizabeth-et és le kell buktatnunk egy kibaszott hadműveletet.
– Csak állsz ott
és nézel, vagy csatlakozol hozzám? – kérdezi anélkül, hogy
megfordulna.Kinyitom az üvegajtót, és belépek, a forró vízre a bőrömön pont
erre van szükségem. Jo odébb lép, a hatalmas termetem árnyékot vet a testére.
Némán nyúlok a szappanért, és megmosom a testemet, majd az övét is, minden
lehetőséget és ürügyet megragadok, hogy megérintsem.
Rám szól.
– Ha meg akarsz
érinteni, megteheted, tudod – mondja rekedtes hangon. – Nem kell
megmosdatnod.
– Szeretem, ha
szappanos vagy– mondom neki, ami igaz is.Most nincs igazán időnk arra,
hogy így szórakozzunk, de hajnali 5 óra van, és gyakorlatilag alvás nélkül
dolgozunk, ami a mi hibánk, és senki másé, úgyhogy ma fel kell szívnunk
magunkat, és a pályán kell lennünk. Amikor elhagyjuk ezt a zuhanyzót, a valóság
le fog csapni. Mindent, ami velünk kapcsolatos, ki kell majd szorítanunk a
fejünkből, és Elizabeth-re kell koncentrálnunk, úgyhogy ki fogom élvezni ezt a
pillanatot, amíg lehet.
– Nem voltam
biztos benne, hogy ma reggel hogyan fogsz viselkedni – vallom be neki. – Nem
tudtam, hogy megbánod-e majd a történteket.
– Tessék? Tegnap
este szétkúrtad az agyam, és négyszer is elélveztem tőled? – mondja, felém
fordítja a fejét, és pimasz mosolyt villant. – Nem bánok semmit, Ranger.
És nem fogok megbánni semmit, amit még együtt csinálunk.
Elvigyorodom. – Jó,
mert én megint akarni foglak téged. És újra.
– Én is – ismeri
el, miközben ujjaival végigsimít nedves mellkasomon. – Nem megyek sehova.
– Én sem – mondom,
miközben a hüvelykujjammal végigsimítok a dús alsó ajkán. A hajából víz csöpög
le az arcán, én pedig letörlöm. – Ezt akarom. Téged akarlak.
– A tiéd vagyok– zihálja,
és ebben a pillanatban azt hiszem, tudja, amit én végig tudtam.
Hogy ő az enyém.
Befejezzük a
zuhanyzást, majd törülközőben futok a szobámba, hogy fogat mossak és
felöltözzek.
TIZENNÉGY
Fordította:
Aemitt
Ranger
– JO – mondom
halkan,biccentek a fejemmel a szoba sarkában álló férfira, akinek fekete kalap
van a fején.
– Tudom – feleli,
fel sem nézve. Szemét az italára szegezi.
– Hogy akarod
ezt intézni?
Körülnézek a bárban,
szemügyre veszem a kijáratokat, és fejben végigjátszom a lehetséges
forgatókönyveket. – Szerintem menj a mosdóba, vagy menj ki elöl, és hívj
erősítést. Ha megpróbál távozni, én megállítom.
– Oké – feleli,vár
néhány pillanatot, és leteszi az érintetlen whisky-kólát, mielőtt lábujjhegyre
áll, és megcsókol, majd lazán elsétál a női mosdóba. Szemmel tartom a
gyanúsítottunkat anélkül, hogy ez nyilvánvalóvá válna, a saját italomat
kortyolgatom, és úgy teszek, mintha csak ezért lennék itt.
Egész nap követtük
ezt a férfit.Kaptunk egy névtelen fülest, hogy az út menténlakikegy házban.
Most már csak el kell kapnunk, mielőtt újra megszökik. Nem akarom bevallani Jonak,
de aggódom, hogy megsérül, amikor megpróbáljuk bevinni. Úgy értem, mi van, ha megpróbálja
túszul ejteni, vagy ilyesmi? Bassza meg.Szóval ezt kell elviselniük a
férfiaknak minden alkalommal, amikor valami történik, a félelmet, ami azzal
jár, hogy ha törődnek valakivel? Nem tudom, hogy birkóznak meg vele. Hogy tudta
Sin összeszedni magát, amikor Faye-t elrabolták?
Egy piros ruhás nő
közeledik felém,és őszintén szólva, rosszabbkor nem is jöhetett volna. Most nem
akarom felhívni magamra a figyelmet, és ha lekoptatom, lehet, hogypont ezt fog
lenni. Nem veszíthetem szem elől a gyanúsítottat.
– Helló, szépfiú
–dorombolja,fogaival az alsó ajkát harapdálja. Észreveszem, hogy a fogain is
vörös rúzs van. – Mit szólnál egy italhoz?
A nők manapság már
meg sem várják, hogy a férfiak meghívják őket egy italra, úgy tűnik, csak úgy
felajánlják.
– Igazából a
barátnőmmel vagyok itt –mondom neki, mosolyt erőltetve magamra. – Nagyon
csinos vagy, de kénytelen leszek visszautasítani.
Visszapillantok a
helyiség sarkába. Még mindig itt van. Szerencsétlenségemre a nő is.
– Akkor hol van?
– kérdezi, miközben kezével végigsimít a karomon. Undorodva bámulok rá.
Nagyon, nagyon nem akarok most ezzel foglalkozni.
– Ott – mondom,
és biccentek a fejemmel a mosdó felé, amikor Jo újra megjelenik, és egyenesen
felém tart. A nő duzzog, majd elsétál, és Jo gyorsan visszaveszi a helyét
mellettem.
– Egy rajongód?
– Valami olyasmi
– mondom neki, és várom, hogy eligazítson, hogyan fogjuk ezt csinálni.
– Perceken belül
körbeveszik a helyet – mondja,egyenesen előre nézve.
– Bejönnek, vagy
lekapcsoljuk mi? – kérdezem, a kezemet a tarkójára helyezve, és gyengéden
megszorítva. – Mondd meg, mit kell itt tennem, Jo.
Nem engedem el ezt a
férfit. Jelenleg ő az egyetlen nyomunk, és nem hagyom, hogy ez a lehetőség
kicsússzon a kezeim közül.
– Nem mozdulunk,
amíg be nem jönnek – mondja nyugodt hangon. – Nem akarjuk, hogy
túszul ejtsen valakit, vagy ilyesmi. Az osztag be fog jönni, és leszedi őt.
Éppen csak kimondta
ezeket a szavakat, amikor kinyílik az ajtó, és nyolc rendőr ront be rajta,
fegyverrel a kezükben.Mindenki a földre bukik. Jo és én az ajtó felé megyünk, a
férfiak mögé, és nézzük, ahogy a gyanúsítottat letartóztatják. Be kell
vallanom, hogy úgy érzem, kevesebbet teszek, mint amennyit tudnék. Igen, mi
vagyunk azok, akik megtalálták, de mi magunk is ugyanolyan könnyen elkaphattuk volna.
Ez az út azonban biztonságosabb, és azt hiszem, ők tudják, mit csinálnak.
Végignézzük, ahogy elviszik a rendőrautóba, aztán mi magunk is visszamegyünk a
rendőrőrsre.
– Jó érzésem van
ezzel kapcsolatban – bólogat Jo. – Mondania kell valamit, bármit, ami
segíthet megtalálni őt.
– Meg fogjuk
találni – mondom, és a combjára nyújtom a kezem. – Ne aggódj emiatt.
Felém fordítja a
fejét, a szeme mosolyog. – Nagyon remélem, Ranger. Nagyon remélem.
• • •
Berúgom a zárt ajtót,
és belépek a házba, miközben jobbra-balra nézek.Befordulok az egyik folyosóra,
miközben kinyitom és átkutatom minden egyes szobát. A harmadik szobában találom
meg. Nyolc nő van a szobában, mindannyian összebújva a sarokban. Rögtön
meglátom őt, pont középen, fehér hálóingben, amely semmit sem hagy a
képzeletre. Nyilvánvalóan igyekeztek szűzies, éteri külsőt kölcsönözni nekik,
bár az arckifejezésük minden, csak nem az. Mindannyian rémült szemekkel
bámulnak rám, hallgatnak, várják, hogy mit akarok. Csak elképzelni tudom, min
mentek keresztül.Elizabeth-nek monoklija van, én pedigmeg akarom ölni azt, aki
megütötte. A rendőrök mögém lépnek, szemügyre veszik a jelenetet, és érzem Jo
jelenlétét mellettem, hallom, ahogy zihál. Tudom, hogy a rendőrök nem akarták,
hogy itt legyek, de én mégis besétáltam, előttük. Ha utólag szarozni akarnak
ezért, teszek rá; feldughatják a protokolljukat a seggükbe. Teszek egy lépést
Elizabeth felé, aki mintha látna engem, de nem igazán lát. Kimondom a nevét,
mire ő megrázza a fejét, mintha ki akarná tisztítani. Közelebb megyek hozzá, és
a többi nő hátrébb húzódik, a falhoz, távolabb tőlem.
– Elizabeth – suttogja
Jo,előrelép, és leguggol az unokatestvére elé. Kinyújtja a kezét, de Elizabeth
elhúzódik. Mintha nem ismerné fel a saját családját, mintha már nem tudná, hol
van, vagy ki ő. Bezárkózott a saját poklába. Megtörték őt.
A rendőrök elindulnak
a nőkhöz, biztosítva őket, hogy most már biztonságban vannak.A karjaimba veszem
Elizabeth-et, önszántából engedi magát, és kiviszem a várakozó mentőautóhoz. Jo
némán sír mellettem. Tudom, hogy csak át akarja ölelni az unokatestvérét, hogy
ott legyen mellette, de most nincs jó állapotban. Kíváncsi vagyok, hogy
hazavihetjük-e, miután megvizsgálta egy orvos. Nem tudom, mi a protokoll, és
azt sem tudom, mi lesz a legjobb megoldás számára. A jó hír az, hogy
megtaláltuk, és soha többé nem kell ilyesmit átélnie. Lenézek az arcára, és
látom, hogy felnéz rám, és egy szót ejt ki a száján.
Cam.
– Megtaláltalak– mondom
neki halkan, miközben hosszú haját eltolom az arcából. – Az orvosnak meg kell
vizsgálnia téged, oké?
Nem válaszol, de nem
tiltakozik, amikor hordágyra teszik. Megragadja azonban a karomat, hogy ne
tudjak nagyon messzire mozdulni. Jo a másik oldalán áll, és halk szavakat intéz
hozzá, én pedig úgy érzem, mintha megzavarnék egy pillanatot.
– Be kell menniük
a kórházba, és megvárni, amíg az orvos megnézi – mondja a mentős, miközben
a hordágyat a furgon hátuljába tolja. Jo felé nézek, hogy lássam, hogyan viseli
a dolgot, és amint a furgon ajtajai becsukódnak, a karjaimba olvad. Remeg. Nem
tudom, hogy ez a megkönnyebbülés miatt van-e, hogy megtalálták az
unokatestvérét, vagy azért, mert rosszul van attól, aminek ma tanúja volt, de a
bérelt autónkhoz vezetem. El kell jutnunk a kórházba, mert Elizabeth-nek
szüksége van arra, hogy olyan emberek között legyen, akiket ismer, szüksége van
arra, hogy a családja és a barátai támogassák.
– Majd én
vezetek – mondom Jonak, amikor megpróbál becsúszni a vezetőülésbe.
Zavarodottan bólogat,
miközben átvezetem a másik oldalra, és kinyitom neki az ajtót. Beszáll a
kocsiba, én pedig becsukom az ajtót, majd beszállok, és elindulok a kórház
felé.
– Hogy érzed
magad? – kérdezem tőle, miközben a hüvelykujjammal végigsimítok az
ujjpercén. – Jól vagy?
– Láttad, hogyan
ültek ott mindannyian? – kérdezi, egyenesen előre nézve. – A földön.
Ugyanazokat a fehér ruhákat viselték. Mennyire betegek ezek az emberek? – Elfordítja
a fejét, és rám néz. – Gondolod, hogy valaha is túllép ezen?
Valószínűleg nem
azonnal, de ezt nem mondom. Csak annyit mondok, hogy – Ő erős.
– Igen, az – motyogja
Jo, hátradönti a fejét a támlának, és sóhajtva lehunyja a szemét. – Vége
van, ugyanakkor a harc még csak most kezdődik.
Magam sem mondhattam
volna jobban.
Ki tudja, minek
tették ki ezeket a nőket?Már a gondolatától is legszívesebben a szart is
kiverném valamiből, vagy valakiből. A legelbaszottabb dolog az, hogy mindig
lesznek ilyen szervezetek, és ha az egyiket felszámoljuk, egy másik csak úgy
beindul. Elizabeth csupa napsütés, szivárvány és pillangó volt, de annak Elizabeth-nek,
akit ma láttam, olyan üresség volt a szemében, hogy végigfutott a hideg a
hátamon. Megtaláltuk őt, de lehet, hogy már elveszett, és azt hiszem, hogy erre
fel kell készülnie Jonak. Az ember nem ugyanolyan emberként kerül ki egy ilyen helyzetből. Elrabolták, áthurcolták az országon, és fogva
tartották, mint egy rabszolgát, bezárták egy szobába. Nem személyt csináltak
belőle, hanem egy tárgyat.És nem vagyok hajlandó belegondolni, hogy milyen más
elbaszott dolgokat tehettek vele,mert börtönben kötök ki gyilkosságért.
Köszönöm❤❤❤
VálaszTörlés♥️♥️♥️
VálaszTörlésKöszönöm szépen!❤️❤️❤️
VálaszTörlés