HARMINCEGY
Fordította:
BaBett
Belenézek a bár mosdójának tükrébe, hogy meggyőződjek
róla, a sminkem még mindig rendben van. A piros ajakfesték a helyén van és a
szemceruzám nem maszatolódott el. Tényleg jól nézek ki. Készítek egy gyors
szelfit, valószínűleg életem első tükörszelfijét, és továbbítom Rangernek. A
hajam hátra van fésülve, az én verziómban ez egy elegánsabb frizura, de
valahogy jól áll nekem. Valójában eléggé elbűvölően nézek ki. A fekete ruhám
úgy tapad rám, mint egy második bőr, megmutatva tónusos testem íveit. Bólintok
a tükörképemre, aztán visszamegyek a bárba, ahol Elizabeth és Helen ülnek, és már
a negyedik italuknál tartanak. A pultost, egyRyan nevű csinos szőkesrácot nézik.
Nagyon vonzó, az biztos, úgyhogy értem, miért érdekli őket, de a gyűrű az ujján
azt mondja, hogy nem viszonozza a dolgot.
– Olyan sok dögös
srác van itt ma este! – áradozik Elizabeth.– Egyik sem olyan dögös,
mint Cam, de néhány ital után ez biztosan megváltozik.
Helen reakcióját lesem, de ő csak nevet, és
iszik tovább a tesójával. Azt tervezik, hogy ma este hazamennek valakivel?
– Ott van három
dögös srác – mondja Helen, és egy csapat férfira mutat a sarokban. – Menjünk,
és üljünk le hozzájuk. A kék inges az enyém.
– Micsoda? – kérdezem,
a hangom egy oktávval feljebb ugrik. – Én itt maradok, köszönöm.
– Ugyan már, három
egyedülálló nő vagyunk, menjünk és szórakozzunk egy kicsit.
– Még sosem voltunk
együtt szórakozni – mondja Elizabeth, és a kezeit dörzsöli a kezeit. – Gyerünk,
menjünk!
Három egyedülálló nő, hát persze.
A francba.
Elizabeth vezet, ahogy a férfiakhoz
közeledünk. Én hátul rejtőzöm el.
– Helló – ragyog rá
a pasikra, és beveti a bájait. – Nem baj, ha csatlakozunk hozzátok?
– Természetesen nem– mondja
az egyik férfi. Sötét haja van, és egy gödröcske az állán. – Nagyon
örülnénk neki.
Megforgatom a szemem. Lefogadom, hogy nagyon
örülnek. Kínosan leülök, Helen és az új barátom közé, aki egy vaskos, kopasz
férfi. Mindannyian bemutatkozunk, kezet rázunk, és a lányok kacéran
mosolyognak. Van egy férfi a bár sarkában, aki folyamatosan a mi irányunkba
néz. Figyelemmel kísértem őt, és szinte biztos vagyok benne, hogy nem vagyok
paranoiás – nem csak egy laza italra jött. Bozontos, világos szőke haja
van, majdnem fehér, magas és jóképű. És teljesen feketében van, a falnak
támaszkodik és gyakran felénk néz. Azóta figyel minket, mióta besétáltunk a
Knoxbárba. Persze nekem nem hiányzott.
– És mivel
foglalkozol? – kérdezi Elizabeth nyilvánvalóan Mr. Gödröcskés Álltól.
– Könyvelő vagyok – válaszolja
a férfi, miközben kortyol egyet a borából. – És te?
Kizárom őket, miközben udvariaskodnak, és azon
tűnődöm, vajon mire készül ez a férfi. Elizabeth miatt van itt? Kihagytunk
valakit? Mi van, ha igen? Mi van, ha ismeri az arcát, tudja, hogy elszökött és el
akarja vinni? Nos, nem az én felügyeletem alatt. Felpattanok, amikor a kopasz
fickó megérinti a könyökömet, és megpróbálja felhívni a figyelmemet.
– Hogy vagy ma
este, szépségem?– kérdezi tőlem mosolyogva.
Lassan pislogok párat, mielőtt válaszolnék. –
Megvagyok. És te hogy vagy?
– Most már sokkal
jobban – mondja, és a tekintete a melleimre vándorol. Lenézek oda, ahová
néz, majd felhúzott szemöldökkel visszanézek rá. A szemem sarkából látom, hogy
a férfi elhagyja a bárt, így elnézést kérek, és követem őt kifelé. Háttal áll
nekem, és a telefonján beszél, ezért előveszem a pisztolyomat a táskámból, hogy
meglepjem. Odamegyek mögé, és arccal előre a téglafalnak lököm.
– Ki vagy te? – morgom,
és a hátába nyomom a pisztolyomat.
– A kurva életbe – mondja
a férfi. – Tedd le a fegyvert, Jo.
Megmerevedek. – Honnan tudod a nevem?
Hallom, ahogy azt mormogja: – Mondtam
neki, hogy ne baszakodjon egy zsaruval.
– Mit mondtál az
előbb? – kérdezem, elvesztve a türelmemet, és a fegyvert mélyebben nyomom
a gerincébe.
– Ranger barátja
vagyok – mondja. – A nevem Talon. Hívd fel Rangert, és kérdezd meg őt!
Talon?
Ranger legjobb barátja?
Hűha, ezt az első benyomást nem fogja
elfelejteni.
– Talon? – mondom,
és hátrálok egy lépést. Előveszem a telefonomat, és megnyomom a hívás gombot,
majd Ranger számát tárcsázom. A második csörgésre felveszi.
– Bébi?
– Megkérted Talon
barátodat, hogy tartsa rajtam a szemét?
Csend.
Majd: – Jo…
– Válaszolj,
mielőtt lelövöm!
– Bassza meg, bébi,
ne lődd le! A környéken volt, ezért megkértem, hogy ugorjon be, miután
elmondtad, hova mész.
– Komolyan, Ranger?
– Nekem kéne
dühösnek lennem; Talon küldött nekem egy sms-t, amiben azt írta, hogy egy asztalnál
ülsz néhány kibaszott seggfejjel– morogja.
Leengedem a fegyveremet, és bontom a hívást
Rangerrel, kínosan elteszem a fegyveremet és a telefont.
– Helló, Talon – mondom,
és kínosan integetek.
Megrázza a fejét, ajka megrándul. – Örülök,
hogy végre megismerhetlek, Jo.
– Bocsánat, hogy
majdnem lelőttelek– teszem hozzá. A telefonom újra csörög, kétségtelenül
Ranger, de nem veszek róla tudomást, amit Talon úgy tűnik, nagyon mulatságosnak
tart, mert a táskámra pillant, majd nevetni kezd.
– Mi van? – kérdezem
tőle, megköszörülve a torkomat.
– Semmi – mondja,
és a bejárat felé biccent. – Akarsz inni valamit?
– Szívesen.
• • •
A hasamra szorítom a kezem, mert nem tudom
abbahagyni a nevetést.
– Szóval vesztett a
sörpongban a nők ellen, és már a visszavágóra gyakorol, amit senkivel még csak
le sem egyeztetett?
Négyet ittam Talonnal, és ez idő alatt annyi
mindent megtudtamRangerről. Három diplomája van, amiről nem tudtam, de nem
lepődtem meg, mert nagyon okos ember. Hallottam róla és Talonról történeteket,
ahogy ők ketten bajba kerülnek és megmentik egymás seggét, és örülök, hogy
megismerhettem Talont. Kedves fickó. Tudhattam volna, hogy az, mert Ranger
kedveli őt. Egy másik kedves motoros, akit egyébként elítéltem volna.
– Igen, egy kicsit
versengő típus – mondja Talon, és belekortyol a sörébe. – És ha már az
ördögöt emlegetjük...
A bejárat felé nézek és figyelem, ahogy Ranger
besétál egy nagyon boldogtalan arckifejezéssel a jóképű arcán. A fehér póló,
amit visel, végig feszül a széles mellkasán, és a részeg énemlegszívesebben
most rögtön az ölébe ugrana.
– Jo – morogja,
kiveszi a kezemből a poharat, és leteszi. – Vége a mókának.
– A móka csak most
kezdődik, amint hazamegyünk és ágyba viszlek.
Amikor mindkét férfi rám néz, rájövök, hogy
ezt hangosan mondtam. És ez az, amiért nem iszom sokat.
– Talon,
elhozhattad volna hozzám ahelyett, hogy iszogatsz vele, miközben ő nem vesz
tudomást a hívásaimról – mondja neki Ranger.
– Hol van ebben a
szórakozás? – kérdezi Talon, lehúzza az utolsó sörét, és az üveget a
pultra teszi.
Egyet kell értenem vele.
Ranger pénzt dob az asztalra, valószínűleg a
csaposnak azért, hogy egész este velünk kell foglalkoznia,és gyakorlatilag
kirángat onnan. Talon követ minket. Elizabeth és Helen azt hitte, hogy
találkoztam Talonnal és megtetszett nekem, ezért szorítottak értem, és a srácok
számaival távoztak. Örülök, hogy nem mentek velük haza az első este, mert így
kevésbé aggódtam értük.
– Hagyd itt a
motorodat – mondja Ranger Talonnak. – Küldök egy sms-t az egyik
embernek, és megkérem, hogy jöjjön érte.
Talon vágyakozva bámulja a motorját, de aztán
bólint, és beül a hátsó ülésre, amíg Ranger az anyósülésre ültet, és becsukja
nekem az ajtót.
Benézek hátra, és megosztok egy vigyort
Talonnal.
– Ki jön majd a
motorodért? – kérdezem tőle.
– Vinnie és Ronan
valószínűleg az egyik kocsival jönnek, aztán az egyikük visszamegy vele – magyarázza
Talon, miközben Ranger beszáll a kocsiba, és beindítja a motort. Szól a zene, én
pedig elkezdek bólogatni a ritmusra.
Drake "OneDance" című száma szól a
rádióban. – Szeretem ezt a dalt. – Ezt fontosnak tartom bejelenteni,
miközben az ülésemben táncolok.
– Azt látom – mélázik
Ranger azon a mély, szexi hangján. Úgy hangzik, mintha nem értene egyet a
zeneválasztásommal, de engem ez egyáltalán nem érdekel.
– Nem ezt a dalt
hallgatja Faye mindig? – kérdezi Talon, kidugva a fejét az üléseink közé.
– De igen – feleli
Ranger, és megrázza a fejét. – Nem tudok szabadulni tőle.
– Ki akarna? – kérdezem,
egy kis táncot lejtve.
– Táncol a zsaru– kuncog
Talon, és ezt viccesnek találja. – És R&B-t hallgat.
– Mit kellene
hallgatnom? – kérdezem mogorván. – Rendőrségi szirénákat?
Ranger rám pillant, pislog, aztán az útra
koncentrál. Amikor rájövök, hogy nem a házam felé megyünk, megkérdezem: – Hová
megyünk?
– A klubházba – mondja
egyszerűen.
– Mi? Miért? – kérdezem,
pánikba esve. – Nem akarok odamenni. Vissza akarok menni a házamba, forrót
szexelni, és tagadásban élni.
– Tagadni mit? Hogy
a pasid motoros? Meg kell birkóznod ezzel, Jo – mondja Ranger, odanyúlva a
kezemhez, és megfogja azt. – Nem lesz semmi baj. Mindenki szeretni fog
téged, ahogy ez az idióta is hátul.
– Honnan tudod,
hogy szeret engem? – kérdezem, Talonra pillantva, aki egyszerűen csak
vigyorog.
– Mert ismerem őt.
Ha nem így lenne, akkor nem ivott és beszélgetett volna órákon át veled, hanem
küldött volna nekem egy sms-t, amiben közölte volna, hogy elege van a
bébiszitterkedésből, és lelép.
– Ó.
– Igen, ó.
– Azt hiszem,
elmegyek a Wind Dragons klubházba. Örülök, hogy részeg vagyok.
Fordította: BaBett
Ranger
Szórakozottan nézem, ahogy Jo besétál a
klubhelyiségbe, körbepillant, mintha fogalma sem lenne, hogy mire vagy kire
számíthat. Hajnali 2 óra van, mindenki elment a saját házába; vacsora után
eléggé üres a hely. Néha csak én és Ronan vagyunk, de máskor a tagok közül
néhányan itt alszanak. Vinnie és Ronan elmentek Talon motorjáért, így most az
egész ház üres.
– Senki sincs itt,
Jo – mondom neki, kezem a hátán, így vezetem a hálószobámba.
– Jó éjt nektek – mondja
Talon, és hátba vereget. Jo felé fordul, és azt mondja: – Örülök, hogy
találkoztunk, zsaru.
– Én is – mondja
Jo, és rámosolyog. – Köszönöm, hogy megmentetted az éjszakát.
Úgy tűnik, jobban szórakozott Talonnal, mint
az unokatestvéreivel. Úgy hangzik, mint egy érdekes este, amire engem nem
hívtak meg. Amikor a szobámba érünk,kinyitom neki az ajtót, felkapcsolom a villanyt,
majd biccentek neki, hogy beléphet. Besétál, és körülnéz, nem mintha sok
látnivaló lenne. Van egy királyi méretű ágy, rajta fekete lepedő és egy fekete
takaró. Egy szekrény, egy íróasztal és az ajtó, ami a fürdőszobába vezet.
– Itt laksz?– kérdezi,
leül az ágyra, és leveszia csinos kis csizmáját.
– Igen. Miért? Nem
tetszik? – kérdezem, kíváncsi vagyok, mi folyik a részeg kis elméjében.
– Egyáltalán nincs
benne semmi személyes vonás – mondja, és a lelkembe bámul. – Úgy néz
ki, mintha senki sem lakna itt, vagy talán valaki, aki nem tervezi, hogy sokáig
itt marad. Még az asztalodon sincs semmi.
Leveszem a saját cipőmet, és leülök mellé.
– Talán nem tudom,
meddig fogok itt maradni.
Zavartan néz, a szemöldöke imádnivalóan
összeráncolódik.
– Ez vagy te, ugye?
Vagy aki lenni akarsz?
Témát váltok, mert nem tudom, hogyan
válaszoljak erre. Igen, ez vagyok, de nyugtalannak érzem magam, mintha valami
nem lenne rendben.
– Ma rámtetted a
telefont.
– Követtettél engem– mondja,
és makacsul felemeli az állát.
– Csak meg akartam
győződni róla, hogy biztonságban vagy – mondom neki, és megadóan felemelem
a kezem, amikor már épp tiltakozni kezd. – Igen, tudom, hogy meg tudod
védeni magad,de még mindig én vagyok a pasid, és csak be akartam biztosítani
magam. Ez a legrosszabb dolog a világon? Minden nap történnek rossz dolgok, és
én nem akarom, hogy bármelyik is veled történjen.
– Nyilvános helyen
voltam, és nem egyedül. Paranoiás vagy. Talonnak nem kellett volna az
éjszakáját arra pazarolnia, hogy megbizonyosodjon róla, hogy jól vagyok – mondja,
és megnyalja az ajkát. – És a lányok akartak azokkal a srácokkal beszélni,
nem én, mielőtt úgy döntesz, hogy ezt hozod fel ellenem. Engem nem érdekel más,
Ranger. Nem olyan nő vagyok, aki miatt aggódnod kell, amikor elmegyek valahová.
Nekem csak te kellesz.
Minden megenyhül bennem, kivéve a farkam. Az
megkeményedik. Bassza meg! A kurva életbe. – Tudom, Jo. Bízom benned. Nem
lennél most itt, ha nem így lenne.
A mellkasom közepére teszi a kezét. – Jó,
örülök. Úgy értem, ma majdnem lelőttem Talont, de nem tudtam, hogy ő volt az,
szóval nem hiszem, hogy ez igazán számít.
Elvigyorodom. – Ezt a történetet el kell
mesélned az elejétől kezdve.
Gyorsan elmeséli nekem az éjszakát, és nem
tudom megállni, hogy ne nevessek. Elképzelem Jot, amint egy fegyvert nyom Talon
hátához. – Nem vagy semmi, bébi.
– Akkor most
megcsókolsz? – kérdezi, miközben fogai végigsimítanak az alsó ajkán. – Amióta
csak besétáltál abba a bárba, csak azt akartam, hogy bennem legyél. Ne
várakoztass tovább, Ranger!
Bassza meg!
Az ölembe emelem, és csókolni kezdem.
Nem kell kétszer mondania.
• • •
Joval a karjaimban ébredek. Imádom, hogy itt
van az ágyamban, és még ha nem is régóta az enyém, mégis jó érzés, hogy itt
van. Nem akarom felébreszteni, kicsúszom az ágyból, és felveszek egy
melegítőnadrágot. Elindulok a konyhába, mert reggelit akarok vinniJonak az
ágyba, mivel még sosem csináltam neki ilyesmit. Csinálok egy kis palacsintát,
szalonnát és tojást sütök, aztán narancslevet és kávét töltök, visszaviszem az
egészet a szobába, és a hozzá legközelebbi asztalra teszem. Én is visszamászom
az ágyba, és csókolgatni kezdem a nyakát. Kíváncsi vagyok, hogy vajon másnapos
lesz-e ma. Egyet már tudok, hogy sokkal hangosabb az ágyban, miután ivott
néhány pohárral, amit én különösen élveztem.
Elképesztő.
– Jó reggelt, bébi – mondom,
és finoman megszívom a nyakát, hogy ne hagyjon nyomot. – Csináltam neked
reggelit. Hogy érzed magad?
– Jó reggelt – suttogja,
hangja sűrű az álomtól. – Mit csináltál?
– Éhes vagy?
– Igen – mondja,
kinyitja a szemét, és összerezzen. – Van nálad aszpirin?
– Igen – válaszolom,
és megcsókolom a homlokát. – Hozok neked egy kis vizet. Az étel ott van
melletted.
A mellette lévő asztalra pillant, a szemei
tágra nyílnak. – Hűha, Ranger!
Felül, és először a narancslevet veszi el. – Ezt
mind te csináltad?
– Igen.
Megissza az egész pohárral. – Te vagy a
legjobb.
– Kiszáradtunk, mi?
Kérsz még valamit a konyhából? – kérdezem, felkelek az ágyból, és várom a
válaszát.
– Nem, ennyi elég,
köszönöm.
Egy szelet szalonnát vesz a kezébe, beleharap,
és felnyög.
– Annyira finom!
Nem egészen olyan hangokat ad ki, mint tegnap
este, de a farkam még mindig rángatózik. Bassza meg – mintha a rabszolgája
lenne.
Elmosolyodom, és elindulok a konyhába,
felkapom a tablettákat és a vizet, és odaadom mindkettőt neki, amikor
visszaérek a szobámba.
– Köszönöm – mondja,
és kettőt lenyel belőlük egy kis vízzel. – El sem hiszem, hogy tegnap este
fegyvert fogtam Talonra.
Hátravetem a fejem, és felnevetek. – Kicsim,
ez és a kép, amit küldtél nekem voltak a legjobb dolgok az este folyamán.
Tudom, hogy nem mondtam el neked, mert túlságosan lefoglalt, hogy füstölögjek,
de kurva gyönyörű voltál.
Valójában ezért küldtem Talont. Nem akartam,
hogy egy seggfej is rávesse magát, és tudtam, hogy megpróbálnák, mert megnéznék
őt. Egy kicsit birtokló voltam, nem tehetek róla, de ő az enyém, és minden más
férfi elhúzhat a picsába. Hogy bízom-e benne? Kurvára igen. Bízom-e a
férfiakban? Kurvára nem. Ha egy csinos nőt látnak, akkor a férfiak hülyék
lesznek, és ha valaki megpróbálna hozzáérni illetlenül, például a csodálatos
kerek fenekéhez, meg akarnám ölni a puszta kezemmel.
– Köszi – mondja,
és lehajtja a fejét. – Nem akarsz enni valamit?
– Majd később eszem– mondom
és visszabújok az ágyba. Valahogy csak feküdni akarok itt vele egy kicsit. Még
nem vagyok éhes, de nem hagyhatom, hogy éhen maradjon. Azt akarom, hogy
visszajöjjön ide. Zajt hallok a konyhából, és tudom, hogy a férfiaknak biztosan
ébren kell lenniük.
Hallom, ahogy Talon azt kiabálja: – Hol a
reggelim? – Aztán: – Láttátok már őt reggelit csinálni?
Hallom, hogy Ronan azt mondja: – Nem–, és
ostorcsapkodó hangot ad ki.
Vinnie nevetni kezd, aztán elkiáltja magát: – Megkérném
az asszonyát, hogy főzzön nekünk, de nem akarom, hogy lelőjenek.
Még több nevetés.
Jo felé pillantok, hogy lássam, hogyan reagál,
de ő csak szórakozottan néz.
– Ki kellene mennem
oda a fegyveremmel, hogy megleckéztessem őket – mondja vigyorogva, és megeszik
még egy szelet szalonnát, mielőtt nekilátna a palacsintának.
– Szóval akkor nem
készítesz reggelit minden nődnek?
Bár tudná.
– Csak neked. És
még soha nem volt más nő ebben az ágyban, Jo – mondom, majd hátradőlök, és
csak nézem őt. – Nem hiszem, hogy érted, mennyire más vagy számomra.
Abbahagyja a rágást, és leereszti a kezét. – Te
is más vagy nekem, Ranger. Most éppen egy motoros klubházban vagyok. Azt
hiszem, ennél már nincs lejjebb. Előtted csak akkor voltam itt, ha rajtaütésen
voltunk. – Szünetet tart, majd hozzáteszi: – Nem tudom, hol van a
határ, de ez már átlépte. Beszéltem a társamnak rólunk, és egyáltalán nem örült.
Remélem, hamarosan túllép rajta.
Utálom, hogy a társa miattam szarakodik vele.
– Akarod, hogy
beszéljek vele? – ajánlom fel, és kivillantom a fogaimat. – Mondd ki
a szót, bébi!
– Nem, majd én
elintézem – mondja, a hangja határozott. – Ez Travisre és rám
tartozik. Őhallott dolgokat a te MC-dről, az itteni rajtaütésekről, és arról,
hogy Arrow hogyan került a rács mögé. Nem viseli túl jól, hogy engem is
kapcsolatba hoznak mindezzel.
Megharapom a nyelvemet, és hagyom, hadd
csinálja. Ez az ő munkája, az ő karrierje és az ő kapcsolata a társával, és
tudom, hogy ő egy erős nő, aki nagyra tartja a függetlenségét. Nehéz hátralépni
és nézni, amikor törődsz valakivel, mert néha mindent meg akarsz oldani neki.
Befejezi az evést, aztán összebújunk egy
kicsit, végül visszaalszunk.
Kurvára a legjobb reggel.
Fordította: BaBett
Ranger
Három héttel később
A kulcsot, amit Jo adott,
arra használtam, hogy bejussak a házába. Késik, ezért otthon érzem magam,
felkapok egy italt a hűtőből, és leülök a tévéje elé. Amikor hazaér, becsukja
maga mögött az ajtót, odarohan hozzám, az ölembe ugrik és átölel.
– Hiányoztál – mondja,
és megcsókol.
– Te is nekem – mondom
mosolyogva. – Milyen volt a napod?
Az elmúlt néhány hét csodálatos voltvele. Az
elmúlt hetekben szinte minden estét együtt töltöttünk, általában itt, de néha a
klubházban, és Elizabeth most kezdett el randizni valaki mással. Szinte úgy
tűnik, mintha ezt a bravúrt is véghezvittük volna. Mindenki azt mondta, hogy
nem fog működni, de mi bebizonyítottuk, hogy tévednek.
– Minden rendben
volt – mondja, és a nyakamba temeti az arcát. – Jövő héten minden nap
éjszakai műszakom lesz, úgyhogy ki kell találnunk, mikor láthatjuk egymást.
Nem tetszik a gondolat, hogy éjszakai munkát
végezzen. Már többször megtette, és azon kapom magam, hogy fennmaradok és
aggódom érte. Most már tudom, hogy érzik magukat azok a nők, akik várják, hogy
a férfiak visszatérjenek. Kurvára szívás. Egyszer késztetést éreztem, hogy
kövessem, de nem tettem, mert tudtam, hogy ezzel átlépnék egy határt. Jo zsaru
volt, mielőtt találkoztunk, és ez ő. El kell fogadnom, és bár aggódom érte és legszívesebben
ott lennék vele, hogy megvédhessem, tudom, hogy ő a maga nemében egy vagány. Az
én nőm az én saját szuperhősöm. Legalábbis amikor nem motorosokat zaklat.
– Majd megoldjuk,
ne aggódj! – mondom, miközben a karjaimban véve felállok, és átdobom a
vállamon. – De most ágyba viszlek, azután meg vacsorázni.
Megpaskolom a fenekét az egyenruhanadrágján
keresztül, és a hálószobájába viszem.
– Elmegyünk
vacsorázni? – kérdezi, miközben finoman az ágyra fektetem, és elkezdem
levetkőztetni.
– Igen – mondom,
és letérdelek elé, hogy levegyem a cipőjét. – Szeretnélek elvinni egy
rendes vacsorára. Kurva romantikus lesz.
Felnevet, én pedig csak nézem őt, élvezem a
pillanatot, ahogy a szemei felragyognak, és ahogy tökéletes, szív alakú ajkai
felfelé kunkorodnak.
– Kibaszottul
romantikus? Igen, el tudom képzelni, hogy nálad mi a romantika verziója.
– Hé, én is tudok
romantikus lenni – mondom kissé védekezőn. – Éppen térdelek most is, hogy
levegyem a cipődet, és azon vagyok, hogy térden is maradjak, hogy kinyalhassam
a puncidat. Pontosan ez a modern romantika.
A szemeiben humor táncol. – Nem
panaszkodom, Ranger. Ha te nem bántál volna velem rendesen, most nem ülnél itt.
Mindig olyan jó vagy hozzám, az ágyban és az ágyon kívül is. Én pedig igyekszem
ugyanilyen jó lenni hozzád.
Megcsókolom, miközben kigombolom az inge
gombjait, lecsúsztatom róla, majd lefektetem a matracra, miközben a nadrágján
dolgozom. Megragadom a bugyiját, és lefelé tolom a lábáról, így csak a piros
melltartója marad rajta. Óvatosan széttárom a combjait, és rögtön a tárgyra térek.
Imádom ott lenn dolgozni rajta. Az íze és a hangjai megőrjítenek. Imádom,
amikor a csípőjét felemeli, és olyan nyugtalan, hogy le kell szorítanom a testét,
hogy tovább élvezhessem. Tudom, hogy szereti és én is. Kielégítő örömet okozni
egy nőnek, de a saját nődet kielégíteni, az valami egészen más. Jo soha nem fog
elhagyni, mert mindig gondoskodni fogok minden igényéről – anyagi,
szexuális és érzelmi téren – mindenről. Én leszek neki minden.
– Tökéletes vagy – mondom
neki, mielőtt rátapasztanám a számat.
Nyögdécsel és káromkodik, amikor a nyelvem
hozzáér a csiklójához.
• • •
– Lenyűgözően nézel
ki – mondom neki, miközben leülök vele szemben. Teljesen feketében van,
farmerben és valamiben, amit cropnakhív, ami egy szűk, fekete felső, ami
megmutatja az izmos hasát. Kurva dögösen néz ki, és ha bárki meglátná, soha nem
gondolná, hogy zsaru.
– Köszönöm – mondja,
és pír önti el az arcát. Lenéz az étlapra. – Mit fogsz kérni?
Még meg sem néztem az étlapot, ezért felveszem
és átnézem.
– Valószínűleg a
steaket. És te?
– Talán a csirkét – mondja,
miközben kortyol egyet a pohár vízéből. – Krémes csirke krumplipürével és
spárgával. Tökéletesen hangzik.
Jön a pincér, felveszi a rendelésünket, aztán
magunkra maradunk.
– Faye szeretne
egyszer elvinni téged ebédelni – mondom neki vigyorogva. – Mondtam
neki, hogy megkérdezlek, de nem muszáj, ha nem akarod. Egy kicsit sok tud
lenni.
Halkan nevet. – Tudom. De nem bánom. Már
találkoztam vele, úgyhogy tudom, hogy milyen.
– Legközelebb
minden nő találkozni akar majd veled – mondom neki, és összerezzenek. – De
nem hiszem, hogy olyan kíváncsiak lennének, mint Faye.
– Megbirkózom
velük.
– Efelől nincs
kétségem – mondom, hátradőlve a székemben, tekintetemet rá szegezve.
Tudom, hogy bármivel megbirkózol, bébi.
A farkamat is beleértve.
Egy pohár bor mellett élvezzük a vacsorát. Én
fizetek – panaszkodik, de nem érdekel, mert kizárt, hogy ő fizessen
bármiért is. Kéz a kézben sétálunk vissza a motoromhoz, ahol mélyen
megcsókolom, kezem a tarkóján, a hátsóját a Harley-mhoz szorítom. És ekkor
minden szarrá válik.
• • •
– Cam?
Meghallom a hangot a hátam mögött és
megdermedek. Ismerem ezt a hangot és senki más nem hív Cam-nek, és nyilvánvaló,
hogy most rábasztunk. Jo is megdermedt előttem. Az ajkaim még mindig az övéin
vannak, ezért elhúzódok és lenézek rá. A szemei tele vannak rettegéssel. Úgy
tettünk, mintha ez a helyzet nem következhetne be, de úgy tűnik, hogy most
rögtön szembesülünk mindennel. Jo fél, mert nem akarja bántani Elizabeth-et, de
az én félelmemnek egészen más oka van.
Nem attól félek, hogy megbántom Elizabeth-et. Hanem
hogy Jot.
Megfordulok, és szembenézek Elizabeth-tel, aki
azzal a sráccal áll, akivel találkozgat.
Jo kilép mögülem, és abban a pillanatban, hogy
Elizabeth meglátja őt, már tudom.
– Jo? – kérdezi,
és a hangjában zavarodottság van. Közénk néz, majd a szemei kitágulnak a
felismeréstől. – Te most szórakozol velem, baszd meg? Ő az, akivel
találkozgatsz, Cam?
– Elizabeth várj,
meg tudjuk magyarázni – mondja Jo, és kinyújtott karral előrébb lép.
Elizabeth arcára fájdalom ül ki. Rám pillant
és vigyorog, aztán gúnyolódni kezd: – Szóval az unokatestvérem a hátam
mögött dug a sráccal, aki elvette a szüzességemet. Hát ezért aranyat érdemelsz.
Remélem, hogy ti ketten nagyon boldogok vagytok együtt.
Aztán elviharzik, magával rántja a srácot, és
hátrahagyja a romokat, amit a szavai okoztak.
• • •
– Mit mondott az
előbb? – kérdezi Jo, miután láttuk, ahogy Elizabeth eltűnik. – Elvetted a
szüzességét? Mi történt azzal, hogy „csak barátok vagyunk”, Ranger?
Ez az a dolog, amit soha nem akartam, hogy Jo
megtudjon, és reméltem, hogy Elizabeth nem mond semmit, de tudhattam volna.
Elbasztam a dolgot. El kellett volna mondanom az igazat Jonak az elejétől
fogva, mielőtt túlságosan belebonyolódtunk volna – tudom, hidd el –, de
nem akartam elveszíteni őt. Már így is annyira bizonytalan volt és bűntudata
volt amiatt, ami köztünk kialakult, hogy mondhattam volna el neki, hogy évekkel
ezelőtt Elizabeth bevallotta nekem, hogy szűz volt és azt akarta, hogy én
legyek az első? Egyik este berúgtunk, és végül igent mondtam neki. Hogy a
faszba magyarázzam meg ezt? Honnan tudhattam volna, hogy évek múlva találkozom
életem szerelmével, és ő Elizabeth rokona lesz? Most már tudom, hogy
találkoznom kellett Elizabeth-tel, és hogy ő az életem része kellett, hogy
legyen, mert az volt a rendeltetése, hogy Jot hozza az életembe.
Ha romantikus ember lennék, azt mondanám, hogy
ő a lelki társam.
Szóval igen, kibaszottul kihagytam pár szart,
mert nem akartam elveszíteni. Nem akartam, hogy ez megtörténjen. Féltem. Félek.
És most, hogy kiderült az igazság, csak reménykedhetek, hogy eléggé közel kerültem
hozzá, hogy megbocsásson nekem.
– Soha nem voltunk
többek barátoknál – mondom neki nyugodt hangon, és körbepillantok. – Ugyan
már, Jo. Menjünk haza, és beszéljük meg ezt a dolgot.
– Haza? – kérdezi
és úgy néz rám, mintha elment volna az eszem. – Ranger, hazudtál nekem!
Mit vársz tőlem, mit kezdjek ezzel? El kellett volna mondanod nekem az igazat.
Miről hazudtál még?
– Semmiről – mondom,
és megpróbálom megérinteni a karját, de ő elhúzódik. – Én nem hazudtam
semmiről, Jo. Igen, kihagytam azt a tényt, hogy egyszer, sok évvel ezelőtt
lefeküdtünk egymással, de ez semmit sem jelentett!
– Talán neked
semmit sem jelentett – mondja, a szemei villognak a fájdalomtól és a
hitetlenkedéstől. – De neki nyilvánvalóan igen. A tény az, hogy hazudtál,
Ranger. Tudtad, hogy ez fájni fog nekem, és szándékosan úgy döntöttél, hogy nem
mondasz el semmit róla.
– Jo…
– Vigyél haza,
Ranger! – követeli, és elfordul tőlem.
Tudom, hogy addig nem fog rám hallgatni, amíg
le nem nyugszik, ezért veszek egy mély levegőt, és teszem, amit mond.
Hazaviszem.
Köszönöm♥♥♥
VálaszTörlés❤️❤️❤️
VálaszTörlésköszönöm
VálaszTörlésKöszönöm szépen
VálaszTörlés