40.- 41. - Epilógus

 

NEGYVEN

Fordította: Maya

 

 

Ranger

 

– MIT CSINÁLTÁL? – kiabál Jo sápadt arccal. – Megőrültél? Azok az emberek a családod, ez az életed. Soha nem kérném, hogy add fel ezt!

– Nem kellett – mondom nyugodtan, nézem, ahogy Talonhoz hasonlóan fel-alá járkál, miközben panaszkodik, mérgelődik. Jézusom, manapság már senkinek sem lehet a kedvére tenni, nem igaz?

– Mi van, ha megbánod, Ranger? – kérdezi láthatóan a sírás határán. – Mi lesz, ha elkezdesz gyűlölni, mert az én hibám, hogy mindent elvesztettél? Hogyan éljek ezzel együtt? Te mindenkit szeretsz az MC-ben. Talon és Faye gyűlölni fognak engem!

– Egyedül hoztam meg ezt a döntést – mondom neki, és az ujjammal jelezve közelebb intem magamhoz.– Ez nem rajtad múlik, hanem rajtam. Nem te kérted ezt tőlem, és tudom, hogy nem is tennéd. Soha nem bánnám meg, hogy téged választottalak, Jo, és soha nem hibáztatnálak a döntésemért. Nem akarom, hogy fel kelljen adnod a munkádat és az életedet olyan dolgok miatt, amiket a múltamban tettem. A Wind Dragons nem megy sehova. Még mindig találkozom velük, még mindig a családom, csak nem leszek hivatalos tag, és nem fogom tudni, hogy mi a szar folyik a klubban. Még mindig láthatom őket, még mindig motorozhatok, te pedig megtarthatod a munkádat. Hol van ennek a hátulütője?

– Nos, ha így fogalmazol– motyogja, és az ölembe ereszkedik. – Biztos vagy benne, Ranger? Ha ezt csak miattam csinálod, kérlek, ne tedd! Nem szeretném, ha ezt tennéd. Ez túl sok ahhoz, hogy feladd!

– Biztos vagyok benne – biztosítom, és a nyakába temetem az arcomat. – Eldöntöttem: vége van, rendben? Talán most már felhasználhatom az egyik diplomámat, és kaphatok egy igazi munkát.

– Ez a terved? – kérdezi, és a tenyerével megsimogatja az arcom. –Akkor nem leszel a pihenés megtestesítője? Tudom, hogy elég pénzed van hozzá, ha ezt akarod.

– Nem szeretek nem dolgozni – mondom. – A klubnál a könyveléssel voltam elfoglalva, de most majd találok valami újat. Általában nem szeretem a változást, de úgy érzem, ez jó változás lesz. Ha anyukám még élne, most nagyon boldog lenne.

Felemeli a fejemet, és megcsókol. – El sem tudom hinni, hogy mindent feladtál értem.

A szemébe nézek, és azt mondom: – Nem tudom elhinni, hogy meglepődtél.

•  •  •

Úgy döntünk, hogy elmegyünk még együtt egy utolsó körre, de mielőtt ezt megtennénk, Talon félrehúz engem.

– Sajnálom, hogy az előbb olyan pöcs voltam – mondja, és a sarkán hintázik. – Én is ugyanezt tenném Tia és Rhett kedvéért. – Szünetet tart, és hátba vág. – Csak ne légy idegen, oké?

– Tudod, hogy nem leszek – mondom, szemügyre véve a mellényét. – Te vagy az egyetlen barátom, aki már évek óta ismer. A családom vagy, és ezen semmi sem változtathat.

Bólint, szomorú mosolyt villant rám, majd a motorjához sétál.

Egy kibaszott korszak vége.

•  •  •

A következő héten el vagyunk foglalva a ház nézegetéssel, és boldogok vagyunk, amikor végre találunk egyet, ami mindkettőnknek tetszik, nem messze Faye és Sin házától. Ez egy kétszintes, nemrég épült gyönyörű ház, modern dizájnnal, medencével és nagy kerttel. Négy hálószoba, két fürdőszoba, és egy csodálatos biztonsági rendszer, ami fontos nekem. Jo elviszi Faye-t, hogy megnézze, aki rögtön beleszeret, és másnap ajánlatot teszünk. Amíg a válaszra várunk, elkezdjük összepakolni Jo cuccait, hozzátéve a klubházban lévő, az én holmimat tartalmazó dobozokhoz. A másik házamat kiadjuk, és meghagyom befektetésnek. Joval közösen akarom újrakezdeni. És azt akartam, hogy segítsen kiválasztani az új házunkat. Őszintén szólva nincs sok mindenem. Ruhák, csizmák, és a motorom. Nem vagyok egy anyagias ember, és nincs szükségem sok mindenre. Jo a ruháit pakolja, miközben én a konyháját csinálom, csak az alap dolgokat hagyom elől, hogy a költözésig kihúzzuk.

– Ranger? – hallom, ahogy kiabál.

Bemegyek a hálószobájába. – Igen?

Kisétál a gardróbból, és a szemeim gyakorlatilag kidüllednek. – Szent szar!

– Nézd, mit találtam – mondja, rám kacsintva, és egy kicsit megpördül. Fekete rövid szexi bodyt visel, térdig érő harisnyával és harisnyakötővel, és dögös vörös tűsarkút. – Tetszik?

A farkamnak határozottan tetszik. Összehúzom a szemem rajta, ahogy közeledek felé. – És kinek viselted ezt, Jo?

– Senkinek – mondja morcosan.

– Akkor miért vetted meg? – kérdezem körbejárva őt. A feneke elképesztően néz ki, és nem tudom megállni, hogy ne nyúljak felé, és ne érintsem meg őt.

– Nem volt ilyen fehérneműm, és venni akartam valamit – mondja vállat vonva. – Soha nem viseltem senkinek. Csak itt foglalta a helyet.

– Hát nem szeretném, ha kárba veszne – mondom, és megnyalom a hirtelen kiszáradt ajkaimat. Az ágya melletti iPod-dokkolóhoz megyek, és bekapcsolom. Megszólal Chris Browntól a "FinebyMe", ahogy leülök az ágyra. Kihívóan felvonom a szemöldökömet.

– Akarsz egy öltáncot? – kérdezi nevetve. Azt hittem, hogy ellenezni fogja az ötletet, ezért soha nem hoztam fel, csak vártam.– Azt hiszem, valami szexisebbre van szükségünk – mondja, átváltva a dalt Jacquees "FeelIt"-jére. A szoba hangulata azonnal megváltozik, a levegő egyre sűrűbbé válik. Eltátogja a dal első versszakának első sorát, aztán elkezd táncolni, érzéki ritmusban ringatja a csípőjét.

Bassza meg!

Lassan körbefordul, csípője úgy ringatózik, hogy a farkam annyira megkeményedik, hogy nekifeszül a tréningnadrágomnak. Kissé előrehajol, így teljes rálátást kapok kerek fenekére, és nem tehetek róla, de kezemmel megsimogatom a gömböcskéit. Amikor megfordul, és azt mondja: – Nincs tapizás! – Azt hiszem, meghaltam és a mennyországba kerültem. Azzal a szexi mozdulattal, amit a nők szeretnek csinálni, rám gördül, aztán átölel, és a punciját a kemény farkamhoz dörzsöli. Kezeivel végigsimít magán, amíg csábítóan a tenyerébe nem zárja a melleit, és egyenesen a szemembe néz, miközben a csipkés melltartójának kosarait lehúzva, felfedi a mellbimbóit.Megnyalom az ajkaimat, és nagyon szeretném szopogatni őket, de játszom a játékot. Imádom, hogy egyre felszabadultabb mellettem. Amikor először találkoztunk, biztosan nem csinált volna ilyesmit. Továbbra is az ölemben táncol, csupasz mellei az arcomban, teste olyan csábító mozdulatokkal mozog, hogy semmit sem akarok jobban, mint benne lenni. Lecsúszik az ölemről, ügyelve arra, hogy közben végigdörzsölje a farkamat, majd megpördül, és elkezdi rázni a fenekét.Amikor lehajol, és megérinti a bokáját, el kell gondolkodnom azon, hogy ki ez a kis csábító. Miután elegem van az incselkedésből, a csípőjénél fogva megragadom, és magamhoz húzom, hogy nekem háttal visszaüljön az ölembe. Csókolni kezdem a nyakát, a kezem a mellbimbóin kalandozik, finoman húzogatom őket, amiről tudom, hogy szereti. A feje hátra hanyatlik a vállamra, én pedig kihasználom a szabadon hagyott nyakát, és gyengéden beleharapok. Kezem a melleiről a hasán át a lábai közé vándorol, a bugyijába csúsztatom az ujjaimat, ahol már csuromnedvesnek találom.

– Akicsikémnek tetszett, hogy ezt csináltam, nem igaz? – motyogom a fülébe, miközben egy ujjamat a nedves forróságába csúsztatom. Felnyög, ahogy elindulok a csiklója felé, és megcirógatom. Megtartom őt, és a másik kezemmel lecsúsztatom a nadrágomat, majd egyetlen kemény rántással széttépem a bugyija közepét.

– Ranger – nyögi. Azt hiszem, megpróbált dühösnek hangzani, de nem sikerült neki.

A derekára teszem a kezem, úgy döntöm egy kicsit előre, majd beléhatolok, és figyelem, ahogy a farkam centiről centire eltűnik benne. Amikor már teljesen benne vagyok, óvatosan elkezdek döfködni, a tökéletes látvány felizgat, és olyan kurva kemény lesz a farkam, hogy akár üveget is törhetnék vele. Miközben még mindig benne vagyok, felemelem, és térdre ereszkedve az ágyra helyezem, majd folytatom a döfködést. Odanyúlok, hogy egy kicsit játszadozzak a mellbimbóival, majd a csiklójával, imádom a kis nyögéseit és a zihálását.

– Bassza meg!– hallom suttogni. – El fogok élvezni, Ranger.

– Gyere, kicsim – parancsolom, érezni akarom a farkamon. Bassza meg, imádom, amikor elélvez. Érzem, ahogy megfeszül rajtam, ahogy elélvez, ami a saját orgazmusomba taszít, még akkor is, ha tovább ki akartam tartani, mert most olyan jó érzés. Miután mindketten végeztünk, kihúzódom belőle, gyengéden megcsókolom a tarkóját, majd lefekszem mellé.

– Szeretlek – mondom neki, elsimítva az enyhén nedves haját a homlokáról.

– Én is szeretlek, Ranger.

NEGYVENEGY

Fordította: Maya

 

 

Johanna

 

MIÉNK a ház.

Bár minden olyan gyorsan történt, minden olyan jó érzés, és nem bántam meg semmit. Néha csak azt kell tenned, amit helyesnek érzel, amíg senkinek sem ártasz, ahelyett, hogy hagynád, hogy külső tényezők irányítsák a reakcióidat és a dolgokról alkotott nézeteidet. Biztos vagyok benne, hogy bárki azt mondaná, hogy őrült vagyok, hogy ilyen hamar házat veszek egy férfival, egy olyan férfival, aki még azt sem engedte, hogy én fizessem a házat, de mégis az én nevemre íratta, de én egyszerűen tudom, hogy ez az a hely, ahol lennem kell. Soha nem fogom megbánni a Rangerrel töltött időt, bármi is történik velünk a jövőben. Egyelőre a munkám biztonságban van, beszéltem a seriffel, és elmagyaráztam neki, hogy Ranger már nem tagja a Wind Dragonsnak. És még ha ez nem is lenne elég – nos, majd én megoldom. Majd találok valami mást. Faye-jel fogok dolgozni, vagy talán megfontolom az újrakezdést egy új karrierben. Szeretem a munkámat, de Rangert még jobban szeretem.

– Ez a ház elképesztő – mondja Elizabeth, miközben végigsétál rajta, és mindent szemügyre vesz, ami mellett elhalad. – Imádom, Jo.

– Tökéletes – ért egyet Helen, és a kinti medencére mutat. – Már tudom, hol fogok lakni ezen a nyáron.

Elvigyorodom, és kinyitom az ajtót, hogy kimehessenek és megnézhessék. – Bármikor szívesen látlak titeket.

– Hová akarod ezeket a dobozokat, Jo? – kérdezi Talon, ahogy egy hatalmas dobozt cipelve besétál.

– Jó lesz a konyhába– mondom neki. Sin jön be a következő dobozzal, majd Tracker. Látom, hogy a lányok szemei elkerekednek, ahogy megnézik a Wind Dragons Motoros Klubot alkotó remek példányokat.

– Mind foglaltak – mondom nekik, és nevetve látom, hogy leesik az álluk. – Tudom, oké? Motorosok... Ki hitte volna?

•  •  •

– Tudod, mit csinálok az olyan nőkkel, mint te? – kérdezi Faye mogorván, miközben a dobócsillaggal babrál a kezében. Egy kibaszott dobócsillag! Ki ez a nő?

– Nem én mondtam neki, hogy lépjen ki az MC-ből, Faye – mondom neki, keresztbe fonva a karjaimat a mellkasom előtt. – Azért jöttél ide, hogy segíts nekem bútorokat venni, vagy, hogy megölj?

– Mindkettő – vágja rá morcosan. Aztán felsóhajt, a düh kihuny belőle. – Csak szomorú vagyok, oké! Elvesztettünk egy embert.

– Tudom – mondom, és megérintem a vállát. – De ő még mindig itt lesz. Egy utcában fogunk lakni!

– Nekem pedig megjött a menstruációm – teszi hozzá, majd egy fekete bőrkanapéra mutat. – Ó, ezt nézd meg! Milyen színvilág mellett döntöttél?

Haver, ez a nő egyik témáról a másikra ugrál. – Még nem döntöttem el, fekete-szürke talán? És el tudnád tenni azt a dobócsillagot? Ez a társam unokatestvérének a boltja, és csodálkozni fog, milyen őrült nővel vagyok!

– Mondd meg neki a nevemet! Fogadok, hogy a hírnevem megelőz engem – mondja vigyorogva. Elteszi a csillagot, és átkarol engem. – Nyugodj meg, Jo. Vásárolni megyünk, és az mindig jó szórakozás.

Ranger egyenesen az első állásinterjújáról érkezik meg, és hálás vagyok a jelenlétéért.

– Hogy ment? – kérdezem tőle, és lábujjhegyre állok, hogy megcsókoljam az arcát. Olyan magas, hogy még így is le kell hajtania a fejét hozzám. A kapcsolatunk csodálatos, és kétségkívül tudom, hogy jól döntöttem, amikor harcoltam, hogy vele lehessek. Soha nem voltam még ilyen boldog.

– Jól ment – mondja, és köszön Faye-nek. – Azt mondták, hogy a héten értesítenek.

– Ranger a kilenctől ötig tartó munkával – mondja Faye, és szórakozottan rázza a fejét. – Kíváncsi leszek, hogy fog menni.

– Miért is vagy itt, Faye? – kérdezi Ranger, de hallom a hangjában a szeretetet. Törődik Faye-jel, és én látom, hogy miért. Ő egy olyan valaki, aki a szívedhez nő.

– A kifogástalan ízlésem miatt – mondja, közénk tolakodik, és karjával mindkettőnket átkarol. – Van egy órám, mielőtt el kell mennem Asherért az óvodából és Cloverért az iskolába, szóval használjuk ki ezt az időt.

Denver, Travis unokatestvére kisétál.

– Hát, helló – hallom Faye motyogását, ahogy közeledik felénk. Pontosan tudom, mire gondol. Ahol Travis világos, ott Denver sötét, sűrű, sötét hajjal, és olyan színű szemekkel, mint a whisky és a kóla, sötét, egy csipetnyi borostyánnal.

– Szia, Jo – mondja, és mindhármunkat szemügyre vesz, Faye karjával a miénkbe fonva, mintha a gimnáziumban lennénk. Kiszabadítom magam, és odamegyek Denverhez, hogy megöleljem.

– Örülök, hogy újra látlak, Denver. Ő a vőlegényem, Ranger, és a barátom, Faye – mondom mindenkit bemutatva.

– Ranger? – kérdezi, szemöldökét felvonva. Összerezzenek, és kijavítom magam: – A neve Cam. A Ranger amolyan becenév.

– Örülök, hogy megismerhetlek – mondja Denver kezet rázva Rangerrel. Faye felé fordul, és csábítóan megcsókolja a kezét.

– Férjnél van és gyerekei vannak.

– Ó – mondja, elengedi a kezét, és újra rám figyel. – Trav legutóbbi születésnapja óta nem láttalak, és hirtelen férjhez mész, és bútorokat veszel egy új házba. Egész jól hangzik a történet.

Travis olyan pletykás.

Megrendelünk mindent, amire szükségünk van, és kifelé menet hallom, ahogy Faye azt mormolja Rangernek: – El kellett volna vinnünk Denvert Hamupipőke báljába. Hidd el, működött volna.

Meg sem kérdezem, mire gondol. Megtanultam, hogy Faye-nél néha jobb, ha nem tudom.

•  •  •

Egy héttel később végre kipakoltunk. A házban sétálok, csak befogadom az egészet, és megcsípem magam, hogy most már ez az én életem. Boldogan élnék bárhol, ahol Ranger van, nem számít, hogy néz ki, de ez nem jelenti azt, hogy ne tudnám értékelni a szépséget, ami a házban van, amit kettőnknek vett.

– Jo, mit csinálsz? – kérdezi tőlem, és furcsán néz rám, amikor megérintem az ujjammal az egyik asztalt, ahogy elsétálok mellette.

– A házunkat csodálom – mondom, és boldogan felsóhajtok. – Még mindig nem tudom elhinni, hogy itt élünk. Együtt. Ez mind a miénk.

Elmosolyodik, és megfogja a kezem, és az új hálószobánkba vezet. – Megkaptam a munkát.

– Tényleg? – kérdezem ráugorva. Azonnal felemel, én pedig átkarolom a lábaimmal. – Gratulálok, Mr. Könyvelő.

– Kösz, kicsim – mondja megcsókolva engem. – Egy lakókocsiparkban nőttem fel, és most egy kibaszott könyvelő vagyok, aki ebben a puccos házban él álmai nőjével. Eltartott egy darabig, de eljutottam idáig.

– Szólni fogsz, ha valaha is boldogtalan leszel? – kérdezem tőle, a homlokomat az övéhez szorítva. – Az egész életed megváltozott, és ahogy te is megtetted értem, én is megtenném érted, Ranger. Szóval szólnod kell, ha valaha is meggondolod magad ezt az egészet illetően.

– Nem fogom meggondolni magam – mondja, és röviden megcsókol. – De megígérem, hogy elmondom, ha valaha is boldogtalan leszek.

– Oké – mondom az ajkaira. – Most akkor felavatjuk az új ágyunkat?

– Erre mérget vehetsz – vigyorogva szorítja rá a száját az enyémre.

EPILÓGUS

Fordította: Maya

 

 

Ranger

 

Öt évvel később

 

– JO! – kiabálom át a házon, és azon tűnődöm, hogy mi a fene folyik itt. – Miért van itt az összes nő? És mi a fenéért van mind vámpírnak öltözve? Ha tudtam volna, beöltöztem volna Samnek a Supernaturalból, és mindenkit kirúgtam volna.

Hallom az édes nevetését, ahogy lesétál a lépcsőn. – Ranger, Halloween van. Már vagy tízszer mondtam neked, hogy itt tartjuk a bulit. Vámpír témájú.

Összehúzom a szemem. Ő is vámpír, művérrel az ajkai körül. Életemben először nem akartam a szart is kicsókolni a feleségemből. – Hol vannak a férfiak?

– Azt mondták, majd később jönnek – mondja vállat vonva. – Úgy tűnik, mindannyiuknak fontos dolga akadt.

Lefogadom, hogy így van.

És köszönöm a seggfejeknek, hogy nem döntöttek úgy, hogy engem is megmentenek, hanem inkább egyetlen férfiként összezártak egy házba az összes nővel és gyerekkel.

Clover elsétál mellettem, és az apró vámpír kis műanyag agyarait felfedve rám sziszeg.

Jézusom!

A következő, aki elsétál mellettem, Vinnie és Shayla lánya, Alexa, aki egy édes mosolyt villant rám. Kézenfogva áll Serenával, Anna és Arrow lányával, aki az anyukája kiköpött mása.

– Hol van Isla? – kérdezem, a hároméves kislányunkra utalva. Jo elkiáltja a nevét, és látom, hogy az én kis hercegnőm, egy aranyos, sötét hajú szépség, pufók arcocskával és az anyja kék szemével, Faye nénikéjével kézen fogva odaballag. Minden alkalommal, amikor meglátom Islát, megolvad a szívem. El sem tudom mondani, mennyire meglágyított. Azt hittem, Jo már megtette ezt, de Isla... Olyan vagyok, mintha a markában tartana. Most már másképp látom az egész világot, a lányom megváltoztatta az életemet és az egész világnézetemet. Ő is mini vámpírnak öltözött, köpenyt visel, és ugyanolyan kis agyarai vannak, mint Clovernek.

– Szia, apuci – mondja, és mosolya leleplezi őket előttem.

– A lányom vámpírnak öltözött – mondom felsóhajtva, és a karjaimba veszem. – Faye néni csinálta ezt veled?

– Nem – feleli kuncogva. – Mami volt.

Faye rám vigyorog, az agyarai kiállnak. Azt mondja: – Ne engem okolj a szarságokért! Kiszívom a véredet. – Majd elsétál. Nem hiszem, hogy Faye valaha is felnő, és ezt szeretem benne. Ugyanakkor hálás vagyok, hogy csak egy van belőle. Asher odajön és megáll mellettem, az egyetlen gyerek, aki nincs felöltözve.

– Hol a jelmezed, haver? – kérdezem tőle.

A mellkasán lévő fakeresztre mutat, amelyet egy fekete zsinórral rögzített a nyakába. – Vámpírvadász vagyok.

Hátravetem a fejem és nevetek. Micsoda kibaszott nagyszerű gyerek. – Ez kinek az ötlete volt ez?

– Az enyém – mondja vigyorogva.

– Nekem is ugyanez jutott eszembe – ismerem be neki.

Összepacsizunk.

– Meg tudod védeni Islát, ugye? – mondom neki, mire ő mosollyal az arcán gyorsan bólint.

Igen, mindenki imádja az én Islámat.

Leteszem Islát, ő és Jo pedig elindulnak a konyhába egy kis "vérért", ami nyilvánvalóan piros Jell-O.

Igen, le kell lépnem.

Felhívom Sint, és ő azt mondja, hogy nála vannak, így egyenesen odamegyek.

Sétálhattam volna, de gyorsan el akartam tűnni onnan. A látvány, amivel találkozom, fergeteges. A Wind Dragons összes férfija a tévé előtt ül, sörrel a kezükben, és kosármeccset néznek.

– Köszi, hogy megmentettetek, srácok – mondom mogorván, és elfoglalom az egyetlen szabad helyet.

Mindannyian nevetnek, és tudom, hogy szándékosan csinálták. – Kinek az ötlete volt a vámpír téma?

– Faye és Jo találta ki – mondja Sin, és bocsánatkérés nélkül megvonja a vállát. – De láttad Ashert? Micsoda kis legenda.

– Láttam – mondom, és megrándul az ajkam. – Nagyon vicces.

Az elmúlt néhány év alatt sok változás volt, de mindannyian összetartottunk, még akkor is, ha én már nem vagyok tagja az MC-nek. Nem járok a klubházba, de még mindig minden héten találkozom velük. Ők még mindig a családom. A gyerekeink barátok. Jo pedig virágzik, felfelé halad a karrierjében, és szereti az életét. Egyik döntést sem bántam meg, amit meghoztam.

Most már megvan az, amit soha nem gondoltam volna, hogy lehetséges. Tisztességes munka, család és otthon. A lányomnak teljesen más élete van, mint nekem volt, és gondoskodom róla, hogy mindig is így legyen. Ezt a kis életet magamnak teremtettem, és imádom. Minden egyes nap újra és újra beleszeretek Joba, és Isla miatt sokkal fényesebben süt számomra a nap. Nem mindenki ilyen szerencsés az életben, és ezt én is tudom, és minden rohadt nap hálás vagyok érte.

Hálás vagyok az itt lévő férfiaknak is, akik befogadtak, amikor nem kellett volna, akik még mindig szeretnek, még akkor is, amikor elhagytam őket. Akik ott voltak az esküvőmön, a lányom születésekor, és akik velünk együtt ünneplik az élet minden sikerét. A Wind Dragons az egyik legjobb dolog, ami valaha történt velem, Jo és Isla után, és ha ők nem lennének, még a lányaim sem lennének.

Arrow körülnéz a szobában. – Akartok motorozni egyet, mielőtt a vámpírpartira megyünk?

Mindannyian egyszerre állunk fel.

Néhány dolog sosem változik.

Vége