37.-38.-39. Fejezet

 

HARMINCHÉT

Fordította: Red Ruby

 

 

Ranger

 

A szemem Jo meztelen teste és az ajtó között kalandozik, és nem akarok tudomást venni a kopogásról, de bárki is az, valószínűleg nem hagyja abba, amíg nem nyitok ajtót. Betakarom Jo alvó alakját a takarómmal, majd résnyire kinyitom az ajtót.

– Szia – mondom, amikor látom, hogy Talon áll ott.

Fogait kivillantva elvigyorodik. – Egész nap és éjjel a szobádban fogsz maradni, vagy kijössz és szocializálódsz egy kicsit? Többel kell etetned a nődet, nem csak a f…

– Alszik – mondom elvágva bájos megjegyzését. – Ha felkel, kiviszem enni.

– Oké – mondja jókedvűen, azután elsétál. Becsukom és visszazárom az ajtót, és visszamászok az ágyba. A nyitott gyűrűsdoboz még mindig az éjjeliszekrényemen ül, és gúnyolódik velem. Nem tudom elhinni, hogy nemet mondott. Annyira makacs. Hát nem ezt akarja a legtöbb nő, a végső elkötelezettséget? Bassza meg, úgy beszélek, mint egy kis luvnya. Ez az ördögfióka az ágyamban most határozottan megfuttat a pénzemért. A nőket néha olyan nehéz kiismerni. Örülök, hogy átjött ide – azt hittem, örökké haragudni fog rám. Vajon beszélt Elizabeth-tel, és ez hozta ide? Akárhogy is, hálás vagyok.

Az ágyamban van, ahová tartozik, és bár a gyűrű az asztalon van, és nem az ő ujján, ő mégis az enyém. Nem vesztettem el, és megbocsátotta, hogy hazudtam arról, hogy megdugtam az unokatestvérét. Igen, ez a mondat nem vet éppen jó fényt rám. Kíváncsi vagyok, vajon ő is egy olyan nő-e, aki folyton szart hajigál az arcomba, még akkor is, ha azt mondja, megbocsátott nekem? Hónapok múlva is mindig fel fogja hánytorgatni, amikor veszekszünk?

Emlékszel, amikor megdugtad Elizabeth-et, és hazudtál róla?

Nagyon remélem, hogy nem ilyen, de ha igen, akkor nekem kell ezt kezelni, és őt is. Ha dugna valakivel, akit ismerek, nem hiszem, hogy jól fogadnám, nem is beszélve arról, hogyha olyasvalakivel, akivel rokonok vagyunk. Amikor megmozdul, leülök az ágyra, a matrac lesüllyed a súlyomtól.

– Kicsim, éhes vagy? Órák óta ágyban vagyunk – mondom, és megcsókolom a homlokát. – Meg kell etetnem téged.

– Hmmm – hümmögi, és kinyitja a szemét. – Mit fogunk enni?

– Nem tudom, de mindenki arra vár, hogy odakint lásson – figyelmeztetem. – Valószínűleg van kaja a konyhában, ha mégsem, elviszlek, és szerzünk valamit.

– Ki van itt? – kérdezi, felül, és megdörgöli a szemét. – Találkoztam Annával, ő engedett be a kapun. Itt minden nő gyönyörű?

– Nagyjából – mondom vállat vonva. – Nem tudom, nem így nézem őket.

– Tényleg? – kérdezi és felcsillan a szeme. – Én nem kacsingatok arra, de még én is lecsekkoltam Annát és Faye-t.

Leemelem róla a lepedőt, és kihúzom az ágyból. – Nos, megnézheted, ki van még itt. Mibe fogadjunk, hogy Anna felhívta az összes nőt?

Jo a szemeit forgatva feláll. – Szóval, mi van, ez egy „bámuljuk meg a zsarut” nap? Szarakodni fognak velem? Mindegy, ne válaszolj! Akárhogy is, majd én elintézem. – Bemegy a fürdőszobámba és megmossa az arcát, kihúzza a vállát és így szól: – Oké, csináljuk!

Elvigyorodom, és egyenesen a konyhába vezetem, mert éhen halok. Ahogy sejtettem, szinte az összes nő a konyhában van, Tina, Anna és Faye kivételével.

– Ó, nézd, ki van itt! – mondja Tia szélesen mosolyogva. – Micsoda kellemes meglepetés!

Kifejezéstelen arccal körbepillantok a szobában. – Anna hívott titeket, ugye?

Lana leveszi a szemüvegét, és Jora mosolyog, aztán rám. – Lehet, hogy küldött egy csoportos üzenetet.

Felsóhajtok. – Mindenki, ez itt Jo. Jo, ők itt a Wind Dragon nők.

Rájuk mutatva elmondom neki az egyes nők nevét. Jo barátságosan mosolyogva köszön mindenkinek.

– Van spagetti – mondja Tia, miközben kihúz egy széket. – Jo, miért nem ülsz le hozzánk, amíg Ranger kiszolgál?

Jo helyet foglal, én pedig tálalni kezdek kettőnknek.

– Olyan csinos vagy – böki ki Shayla. – Jó végre találkozni veled, Jo!

– Veled is – feleli Jo, és hallom a mosolyt a hangjában. – Jó az arcokhoz neveket társítani.

– Mit mondott rólunk Ranger? – kérdezi Tia, és csettint a nyelvével. – Csak elképzelni tudom, mit hallottál. Esküszöm, nem vagyunk olyan rosszak.

– Bár Jo valószínűleg szereti a rosszat – vágja rá Bailey.

– Igen, azt, aki rossz a sörpongban – teszi hozzá nevetve Lana.

Basszus, ezen sosem leszek túl.

– Hallottam róla – mondja Jo Lanának. – Talon mondta. Szerintem meg kellene ismételni a meccset.

Meg kell ölnöm a régi Wild Men elnökömet, és nem lesz vele gondom.

– Mikor, ma este? – kérdezi érdeklődő hangon Tia. – Berúgni egy hétköznap, ez aztán spontán! Kíváncsi vagyok, vajon Talon Rhett-tel marad-e, hogy én is beszállhassak.

Az asztalhoz megyek, és leteszek egy tányért és egy villát Jo elé. – Kérsz hozzá valamit? Parmezánt?

– Nem, köszönöm, nem kérek – mondja felvéve a villáját. – Tartalékolok helyet a sok sörnek, amit hamarosan megiszom.

– Szóval, sörpong meccset rendezünk egy hétköznap este, egy zsaru, és egy családtaggá vált korábbi ellenség ellen? – kérdezi Lana, és szemöldöke a homloka tetejét éri. – Az életünk határozottan érdekes. Ki fog játszani? Csak két főre van szükségünk.

– Én! – mondja Tia, és a levegőben integet rózsaszín végű körmeivel. – Magamat jelölöm. – Körbenéz az asztalnál. – Ki csatlakozik hozzám? Shayla? Mit mondasz?

Shayla Lanára néz, aki megrázza a fejét. – Rajta, Shay! Azt hiszem, én a pálya széléről fogom ezt élvezni.

– Félsz, Shay? – gúnyolódom, leülök Jo mellé, és belevetem magam: – Másodszor nem fogok veszíteni. Mondd meg Vinnie-nek, hogy számítson rá, nagyon részegen mész haza.

És Tia leitatása lehet az én „bosszúm” Talonnak, amiért ugyanezt tette Joval aznap este a bárban.

– Majd meglátjuk, Ranger – kérkedik Shayla az állát megemelve. – Egyél. Szükséged lesz rá, hogy tele legyen a hasad.

Ezek a nők.

Minden, amit tudok, jobb, ha ez alkalommal nem veszítek.

•  •  •

Mindenki az esemény miatt jön, mintha születésnap lenne, nem pedig egy hétközi sörpong meccs. A gyerekek is mind itt vannak, de ők kint játszanak, míg mi a játékteremben vagyunk. A piros poharak sorakoznak, és mindenki várja, hogy elkezdődjön.

– Korábban játszottál már? .– kérdezem Jot, nem tudom, hogy korábban mennyit bulizott. Valószínűleg meg kellett volna kérdeznem tőle ezeket a dolgokat. De hát ő az, aki az egészet elkezdte, szóval valószínűleg megérdemli, hogy berúgjon ma este.

Bólint, és jókedvű pillantást vet rám. – Tudod, nem egy kő alatt éltem.

– Hölgyeké az elsőbbség – mondom neki, és átadom a nyitó felest.

Eldobja a fehér labdát, de elhibázza az összes poharat. Felső fogással dobja, ami szerintem furán néz ki, én az alsó fogást részesítem előnyben.

– Szép próbálkozás, bébi – mondom neki, próbálom visszafogni a versenyszellemem, és bátorítani.

Tia következik, és ő is kihagyja. – Fenébe!

Az én dobásom célba talál, és Shayla kiissza a poharat, mindenki éljenez, ahogy befejezi. Shayla kihagyja a dobását, és egy kicsit gúnyolom, élvezem, hogy szarrá idegesítem.

– Talán legközelebb, Shay.

– Fogd be, Ranger! – kiáltja, és kiölti rám a nyelvét. – Még nem nyertél.

Ez a játék tényleg mindenkiből kihozza a gyerekességet.

– Nem veszítek. – Ránézek Jora, majd Talonra vigyorgok. – Ezúttal jobb partnerem van.

Talon felvesz egy poharat az asztalról, és kurvára felém hajítja, de én lebukok, és az a falnak csapódik. Érted, hogyan értem a gyerekességet?

– Kiváló sörpong pajti vagyok! Nem a mi hibánk, hogy Bailey és Anna kibaszott cápák! – kiáltja, és valójában egyetértek vele. Bailey olyan édes, mint egy pite szóval senki sem gyanakszik rá, de emlékezned kell rá, hogy ki a társasága. Egy lány, aki Anna legjobb barátja, nem lehet édes.

Amikor Jo kijátssza a következő dobását, be is talál, és én még sosem voltam ilyen büszke. Felemelem a levegőbe, és ujjongok, amikor Tia legurítja a pohár tartalmát. Ha már az ördögnél tartunk, Anna is megérkezik, és vigyorogva közelít az asztalhoz. – Hát nem déjà vu ez?

– Ezúttal nem fogunk veszíteni, Anna.

– Azért, mert nem játszom – mondja a lány önelégült arckifejezéssel. – És mert Bailey nincs itt. Kényelmes, hogy egyikünk sincs itt, miközben ez folyik.

Odahajítok hozzá egy pingpong labdát. – Hívd fel Baileyt! Miután megnyerem ezt a játékot, Talon és én boldogan elintézünk mindkettőtöket.

Hallom Talon nyögését, de nem veszek róla tudomást. Ebben ő is benne van, és Anna nem fogja befogni a száját, amíg egy fokozattal lejjebb nem tekerjük. Csak remélem, hogy nem nyitja ki a száját Jo előtt arról, hogy elraboltam őt, mert az szarvihart kavarna, és abból tényleg nem tudom magam kibeszélni.

Bassza meg. Ezt tényleg át kellett volna gondolnom, mielőtt idehozom őt. Átkozott Anna, és az életre szóló haragja! Mit számít egy kis emberrablás ellenségekből lett barátok között?

– Rendben, most felhívom – mondja, és előhúzza a telefonját a farmerja zsebéből.

Eközben megy a játék, nekünk egy poharunk maradt, nekik három.

Tehát egy dobásra vagyunk a győzelemtől.

És Jo van soron.

Mindenki figyel, nagy a nyomás. Ha ezt bedobja, akkor ma este egy órát dolgozok rajta. Kit akarok átverni? Így is, úgy is megteszem.

Eldobja a labdát, és mintha lassított felvételen pörögne a levegőben, ahogy méltóságteljesen belepottyan az utolsó pohárba.

Amikor bedobja, olyan kibaszott boldog vagyok, hogy a karjaimba veszem, és a szart is kicsókolom belőle. Mindenki éljenez, kivéve gondolom Tiát és Shayt, miközben hátradöntöm, és gratulálok neki az ajkaimmal, ígéretet téve arra, ami később jön ma este, amikor kettesben leszünk.

Bailey csak a visszavágóért jön a klubházba.

– Bailey, ő itt Jo – mondom, karommal a nőm körül. – Jo, ő Bailey. Ne tévesszen meg a kedves viselkedése!

Bailey a szemeit forgatja, és megöleli Jot. – Isten hozott a családban, Jo. Kicsit megismerkedhetnénk egymással, miután szétrúgtam a pasid seggét.

– Megmondtam – tátogom Jo felé, aki nevetni kezd, és helyet foglal Shay mellett, hogy nézze a meccset.

Talon rám néz, zöld szemeiben vidámság táncol. – Testvér, ha ezt nem nyerjük meg, soha többé nem mutatkozhatunk itt.

Drámai, de igaz.

– Akkor csak meg kell nyernünk, nem igaz?

– Nem mindegyikünk gyakorolt – mondja úgy, hogy csak én halljam.

– Én el tudom vinni magunkat – mondom, és hátba verem. – Megoldom.

Kijátszom az első dobást, és szándékosan kihagyom. Hadd higgyék, hogy megvan nekik. Átvertek minket, most rajtuk a sor.

Ezután minden dobásom célba talál.

És a győztes dobásnál Anna szemébe nézek, és mosolygok.

HARMINCNYOLC

Fordította: Maya

 

 

Johanna

 

Két hónappal később

 

– Emlékszel, amikor megkértem a kezed, de te nemet mondtál? – mondja Ranger, amikor belépünk a házam ajtaján.

Remegő testtel nevetek. – Ugye nem hagyod annyiban? Hol voltál?

– Be kellett ugranom pár vállalathoz, hogy elintézzek néhány könyvelési dolgot – mondja, mögém lép, miközben mosogatok, és megcsókolja a nyakam oldalát. – Aztán egyenesen idejöttem. Hiányoztál ma, és gondolkodtam valamin.

– Min? – kérdezem, elzárom a csapot, és megpördülök.

– Tetszik ez a ház? Úgy értem, szeretnéd, hogy itt lakjunk, vagy kellene vennem egy új házat?

Kikerekedik a szemem. – Hogy lehet ez neked egy hétköznapi beszélgetés? És mióta költözünk össze?

Gyakorlatilag amúgy is együtt élünk, úgyhogy megértem a gondolatmenetét, de az, hogy megkérdezi, vehetne-e nekünk egy házat, nem egy normális beszélgetés. Még csak nem is arról volt szó, hogy "Kellene vennünk együtt egy házat?", csak azt kérdezte, hogy Ő vehet-e nekünk egy új házat. Most akkor én vagyok a kitartott nő?

– Nagyjából minden éjjel együtt alszunk, és van kulcsom a házadhoz. Hogyhogy ez még nem együttélés? – kérdezi szemöldökét felvonva. – Nincs időm az elkötelezettségi problémáidra, Jo. Ha tejet akarsz, vegyél tehenet!

Erre nevetésben török ki, és elgondolkodva pillantok körbe a házamban. – Tényleg szeretem ezt a házat, de nem túl nagy. Mit gondolsz, Ranger? Én csak ott akarok lenni, ahol te vagy.

– Én pedig csak boldoggá akarlak tenni.

– Azt teszed – suttogom.

Nem emlékszem, hogy valaha is ilyen boldog lettem volna. Minden jól alakul az életemben, és olyan helyen vagyok, ahol soha nem gondoltam volna, hogy valaha is leszek. Szerelmes vagyok. Van egy férfi, aki bármit megtesz azért, hogy mosolyogjak, és minden tekintetben elégedetté tesz. Van házam, jó munkám, barátaim és családom. Szerencsés nő vagyok.

– Talán vehetnénk egy új házat, és ezt kiadhatnánk – javaslom, majd hozzáteszem: – Szükségünk lesz a helyre az esetleges gyerekeinknek.

Rám kapja a tekintetét, és a szemei kitágulnak. – Azt hiszed, hogy úgy lesz gyereked, hogy nem vagyunk kibaszottul házasok? Mi van? Kötőjeles neveket fogsz adni nekik, meg ilyen szarságokat? Szerintem nem, Jo. Szép próbálkozás, de ahhoz, hogy a génjeimet megkapd, elkötelezettség kell.

Elmosolyodom, előre lépek, és a fejemet neki támasztom. – Tényleg ennyire szeretnéd, hogy hozzád menjek, Ranger? – kérdezem tőle. – Ennyire fontos ez neked?

– Igen – ismeri el. – Nem tudom, miért, de így van. És még soha nem is gondoltam a házasságra, csak veled. Azt akarom, hogy minden tekintetben az enyém legyél, még a hagyományos értelemben is.

Elmosolyodom, és felpillantok rá. – Oké, Ranger. Hozzád megyek feleségül.

Felemel a levegőbe, megcsókolja az ajkam, majd a hálószobába visz, és megmutatja, mire is vállalkozom.

És hidd el, nem panaszkodom.

•  •  •

Még mindig a szeretkezés utáni kábulatban vagyunk, amikor Ranger kap egy hívást Arrow-tól.

– Micsoda? – morogja, miközben feláll. – Mi történt?

Éberen felülök.

Rám pillant, miközben tovább beszél. – Velem van. Oké, máris megyek.

Kinyomja a hívást, a kisasztalra dobja a telefont, és kiugrik az ágyból. Nem tehetek róla, de a meztelen testét bámulom, ahogy felveszi a nadrágját a padlóról.

– Mi történt? – kérdezem, miközben felemelem az ágyneműt. – Minden rendben van?

– A zsaruk rajtaütöttek a MC-n – mondja, miközben felöltözik. – Nem találtak semmit. Kibaszottul jó, hogy nem találták meg a fegyvereket.

Mi a fene? El kell gondolkodnom azon, hogy miért nem szóltak nekem erről, vagy legalábbis miért nem volt fogalmam arról, hogy ez történik. Travis szándékosan nem szólt nekem? Volt valami okuk a rajtaütésre?

Összerezzenek, nem veszek tudomást arról, hogy megemlítette a fegyvereket, és én is elkezdek felöltözni. – Ranger, fogalmam sem volt róla, hogy ezt teszik majd.

Tudom, hogy nem kell magyarázkodnom, de nem akarom, hogy azt higgye, tudtam, és nem mondtam el neki. Ez egy vékony határvonal, és ha tudnám, akkor sem tudom, mit tennék.

– Tudom, Jo – mondja, ellágyult hangon. – Semmi baj. Arrow csak azt akarja, hogy menjek be, mert összehív egy klubgyűlést.

– Akarod, hogy veled menjek? – kérdezem tőle, nem tudva, hogy mit tegyek most.

– Nem, kicsim – mondja, odasétál hozzám, és megcsókolja a homlokomat. – Amint tudok, visszajövök.

Igaz, nem mintha szívesen látnának egy klubgyűlésen, de most kicsit tehetetlennek érzem magam, és nem tudom, mit tegyek.

Arrow rákérdezett, hogy hol vagyok, hogy tudok-e arról, hogy mi folyik itt? Rólam szól a klubgyűlés? Mi van, ha többé már nem akarják, hogy Rangerrel legyek?

Menjek be az őrsre, és kérdezzem meg, mi történt? Vagy úgy tűnne, mintha a bűnöző pártjára állnék? Itt nem nyerhetek. Ez egy érdekellentét, és nem dönthetek egyik oldal mellett sem. Középen ragadtam. Azt akarom, hogy Ranger megbízzon bennem, és tudni akarom, mi történik az életében, de ugyanakkor nem tudhatok túl sokat, mert, ha megkérdezik...

Lehetséges egyszerre jó zsarunak és jó motoros barátnőnek lenni?

Nem tudom, hogyan, de meg kell oldanom. Mindkettőt akarom, és el kell érnem, hogy mindkettő meglegyen. Nem lehetnék csak Svájc? Semleges föld? Még én sem vagyok olyan naiv, hogy ezt gondoljam. A szar fel fog robbanni, csak idő kérdése, és nem tudom, hogyan fogom kezelni. Zsaru vagyok, de Ranger... Ranger az, akit szeretek.

Visszacsúszom az ágyba, és azon tűnődöm, mi a fene történik most.

•  •  •

– Soha nem gondoltam volna, hogy egy olyan zsaruval fogok ebédelni, aki a Wind Dragon egyik emberével jár – mondja Faye, és a mosolyában rejlő szépség szinte elvakít. – De én kedvellek téged, Jo. Hogy őszinte legyek, kicsit aggódtam Ranger miatt, mielőtt te beléptél az életébe.

– Hogy érted ezt? – kérdezem tőle, miközben belekapok egy falatot a csirkesalátámból.

Oldalra billenti a fejét, majd elmagyarázza. – Nyugtalan volt, amikor Wind Dragon tag lett. Mintha úgy érezte volna, hogy nem illik bele, vagy ilyesmi, bár én mindent megpróbáltam, hogy úgy érezze, hogy igen. Odaadtam neki az unokatestvéred ügyét, hogy eltereljem a figyelmét. Azt hittem, el fog hagyni minket, és nem akartam, hogy ezt tegye.

– Mégis imád ennek az életstílusnak a részese lenni.

– Igen – mondja bólintva. – De nagy változás volt. Amikor egy klubbal vagy, nagyon hűséges leszel hozzájuk. Ő hűséges volt a Wild Menhez. Ahogy Talon is az volt, de a hűsége Tiáélett, és már akkor is kötődött a Wind Dragonhoz, így könnyű volt számára az átállás. Rangernek csak Talon volt, és ismerte Shaylát; azt hiszem, ennyi volt.

– Szóval olyan volt, mint egy teljesen új élet. Új emberek, új környezet, és új lojalitás?

– Pontosan – mondja bólintva. – Valamint egy egészen más motoros életstílus. Családiasabb környezet, kevesebb drog és alkohol, kevesebb klubkurva, satöbbi. Mostanra minden férfi megállapodott. Szóval talán emiatt érezte magát kirekesztettnek, nem tudom. De jó ember, és örülök, hogy talált valakit, aki méltó hozzá, és boldoggá teszi.

– Ő egy jó ember – értek egyet, majd felvetem a témát, amiről kérdezni akarom. – Tudod, én semmit sem tudtam a rajtaütésről.

– Tudom – mondja Faye, engem tanulmányozva. – Nehéz lesz különválasztani a munkádat Rangertől, de meg tudod csinálni. Ranger azt mondta nekünk, hogy semmi közöd hozzá, és mi hiszünk neki, és neked is. Úgysem történt semmi. Kerestek valamit, de nem találtak semmit. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy ha találtak volna valamit, akkor velünk együtt téged is lerántottak volna.

Soha nem gondoltam erre így, de valószínűleg igaza van.

A francba!

– Van valami, amit be kell vallanom neked – mondja Faye félénken.

Várakozóan nézek rá, és várom, hogy folytassa.

– Nem véletlenül vállaltam el Elizabeth ügyét – mondja a székén fészkelődve.

– Ranger egyszer megkérdezte tőlem, miért döntöttem úgy, hogy segítek megtalálni őt, és akkor nem mondtam el neki a teljes igazságot.

– Mi az oka? – kérdezem a szemöldökömet ráncolva.

– Mondhatni megígértem Rangernek, hogy nem hozom fel, de egy szívességet akartam kérni tőled – mondja megköszörülve a torkát. – Nem tudtam, hogy te és Ranger végül szerelmesek lesztek, de örülök, hogy így történt, és csak azt akarom mondani, hogy sajnálom. Nem fogok kérni tőled semmit, és egy kicsit bűntudatom van, hogy ezt akartam tenni.– Elmosolyodik, és mély levegőtvesz. – Oké, most már jobban érzem magam, és te?

Kinyitom a számat, hogy megkérdezzem, mi volt az eredeti terve, de aztán úgy döntök, hogy nem teszem. Van egy olyan érzésem, hogy nem akarom tudni, és ha meggondolnám magam, Ranger biztosan felvilágosítana. Így inkább megkérdezek tőle valamit, ami már régóta foglalkoztat. – Lenne egy kérdésem hozzád.

– Mondd!

– Hogyan választasz külön mindent? Az MC-ben lenni és a szövetségiekkel dolgozni. Nehéz lehet a kettő között zsonglőrködni – kérdezem, remélve, hogy tud nekem tanácsot adni.

Rám néz és felsóhajt. – Amióta Sin lemondott az elnöki posztról, sokkal könnyebb nekem. Már nem kell aggódnom amiatt, hogy ki mit csinál, bár még mindig aggódom. Nehéz lemondani egy olyan szerepről, amit évekig játszottam, ráadásul épp én vagyok – én egy gondoskodó és figyelmes ember vagyok. De most, hogy Anna mindent elintéz, amikor bemegyek dolgozni, az már munka. Senki nem vágja az arcomba, hogy motoros vagyok, tudják, hogy jó vagyok abban, amit csinálok. Igen, ügyvéd vagyok, de ennél sokkal több vagyok. Jó kapcsolataim vannak, meg tudom védeni magam és másokat, és okos vagyok. Egy eszköz vagyok. Úgy is bánnak velem. A családom az első, mindig, így, ha hívnak, vagy szükségük van rám, ott vagyok. Azt hiszem, a te pozíciódban nehezebb lenne rendőrként, mint nekem ügyvédként.

– Szóval lényegében megszívtam? – nyöszörgöm, és kezemmel eltakarom az arcomat. – Nem tudom, mi lesz ebből.

– Bármi is történik, te majd megoldod – mondja olyan magabiztosan, hogy még én is hiszek neki.

– Ranger azt akarja, hogy összeköltözzünk – mondom témát váltva, mivel még mindig nem tudom, mi lenne a helyes.

– Óóó, házavató buli! – Faye sugárzik. – Ha segítségre van szükséged a költözködésben, a dekorálásban vagy a házkeresésben, vagyis alapvetően, ha bármi segítségre van szükséged, megvan a számom.

– Hogy van ennyi szabadidőd két gyerek, egy férj és a szövetségiekkel való munka mellett? – kérdezem a fejemet rázva. – Te vagy WonderWoman.

– Ez csak a fele – mondja kacsintva. – Szeretek elfoglalt lenni, és szeretek gondoskodni a tág családomról, de szeretek másokon is segíteni. Boldog vagyok; nem mindenki az. Ha valamilyen módon tudok segíteni, akkor segíteni fogok.

Asher izeg-mozog a kis hordozójában, ezért Faye felemeli, és gyengéden megsimogatja a hátát, miközben a mellkasán pihen. – Örülök, hogy megoldottátok ezt az egész Elizabeth-ügyet. Na, az volt aztán a dráma.

Megrándul az ajkam. – Ez még enyhe kifejezés. Igazán kedveli a barátját, szóval szerintem ez segít neki továbblépni, tudod? És megbocsátott nekem, amiért hálás vagyok. Választhatta volna azt is, hogy keserű marad, és haragot tart.

– Nem csináltál semmi rosszat – mondja Faye szipogva. – Ne légy olyan szigorú magadhoz. A szerelem nem jön könnyen – mindig van háború, vagy harc, de ettől jobban megbecsülöd.

Vajon mi lehetett az ő csatája?

– Nem hiszem, hogy az unokatestvérem osztozik a gondolataidon – mondom ki, majd ismét témát váltok. – Szóval akkor sokat tudsz a házakról és a lakberendezésről?

Faye bólint. – Igen. Mire gondolsz? Ó, venned kellene egy házat az enyém közelében! Az olyan klassz lenne. Inkább vidéki vagy inkább modern nő vagy?

– Modern – mondom, és figyelem Ashert, ahogy visszaalszik. – Nem tudom, hogy Ranger mit tervez, de azt mondta, hogy jövő héten meg akar nézni néhány házat.

– Ez annyira izgalmas! Egy zsaru és egy motoros összeállnak. Egy rendőrautó egy Harley mellett parkol. A tiltott szerelmi történet megírja magát.

Felnevetek, de az igazság az, hogy a szerelmünk tiltott.

És a csatánknak még nincs vége.

•  •  •

Dühösen kisétálok a rendőrőrsről, és beszállok a kocsimba. Amikor behívtak a főnökkel való beszélgetésre, fogalmam sem volt róla, hogy a magánéletemről lesz szó. Végre minden utolért; minden, amire Travis figyelmeztetett, valóra válik. Úgy tűnik, egy törvénytisztelő nő nem barátkozhat egy MC bandával, és mint ilyen, meg kell szüntetnem velük minden kapcsolatot, ha meg akarom tartani az állásomat. És emellett a tevékenységeimet is átvilágítják. El akartam mondani neki, hogy ez nem banda, hanem egy klub, de nem hiszem, hogy ezt értékelte volna. A főnök, aki egykor a szövetségesem volt, a nő, akit évek óta ismerek, most azt mondja, hogy elveszíthetem az állásomat, csak mert szerelmes vagyok. Nehéz volt ezt hallani, és még nehezebb volt tőle hallani.

Nem tettem semmi illegálisat, és nagyon szívás, hogy ez történik velem. Jó zsaru vagyok – szeretem a munkámat, és jó vagyok benne, de azt hiszem, az ő szemszögéből is látom a dolgot. Csak nem tudom, hogy most mit tegyek. Persze, távol tudnék maradni a klubháztól, de Rangertől semmiképp sem tudok távol maradni.

A francba!

Hazamegyek, és adok magamnak egy kis időt, hogy az ágyban feküdjek és sajnáljam magam. Küldök Rangernek egy üzenetet, hogy beszélnünk kell, így nem lepődöm meg, amikor alig egy órával később megjelenik nálam.

– Mi a baj? – kérdezi, ahogy belép a hálószobámba. – Jól vagy?

– Nem tudom – válaszolom őszintén, és felnézek rá. Nem tudom, hogy gondoltuk, hogy ez rendben lesz, hogy egyszerre lehetek egy motorossal és rendőr. Azt hiszem, eddig még megúsztuk.

– Mondj el mindent! – követeli, leül, és gyengéden végigsimít a hajamon. – Kit kell megölnöm?

Az égbe emelem a kezem. – Látod, nem mondhatsz ilyen szarságokat! Azt sem tudom, hogy viccelsz-e vagy sem.

Sírhatnékom van, és ez nem én vagyok.

Választanom kell – a karrierem vagy Ranger.

HARMINCKILENC

Fordította: Maya

 

 

Ranger

 

NEM viccelek.

– És hacsak nem akarod megölni az egész rendőrőrsöt, semmi más nem menthet meg.

– Kicsim, mondd el, mi történt. Nem tudom helyrehozni, ha nem tudom – mondom, és azon tűnődöm, mi történhetett. Sejtem, de tudni akarom az egész történetet. Bárki is szarozik vele, meg fog fizetni érte. Nem csinált semmi rosszat, soha nem lépte át a határt olyasmivel, ami ellenkezik az etikájával vagy az erkölcsével, kivéve, hogy szeret engem. És ennek nem kellene bűnnek lennie.

Nem is lehet.

Elmond mindent, ami a megbeszélésen elhangzott, én pedig hallgatom, és máris terveket szövögetek a fejemben. Igaza van: naivak voltunk, amikor azt hittük, hogy nem lesznek következményei a kapcsolatunknak. Persze, hogy nem akartak egy zsarut egy motorossal látni. Nem akarom, hogy elveszítse a karrierjét, az identitását, és utána örökre nehezteljen rám, és nem akarom, hogy Jo-nak meg kelljen változtatnia azt, aki ő; ezt soha nem várnám el tőle.

– Nem tudom, mit tegyek, Ranger –vallja be, miközben felül és a fejtámlának dönti a hátát.– És ne merd azt mondani, hogy nem kell dolgoznom, tudod, mennyire szeretem a munkámat.

– Tudom – mondom neki kezemet a csupasz térdére helyezve. – És szeretném, ha megtartanád, mert tudom, hogy ez a részed.

Még nem mondta, hogy nem kellene együtt lennünk, ami azt jelenti, hogy a menekülés nem jár a fejében. Bár remélem, hogy nem erre gondol. Kell lennie egy alternatívának, de csak egy lehetőség jut eszembe.

Az a helyzet, hogy bármit megtennék ezért a nőért, és soha nem bánnám meg. Ránézek a gyűrűre az ujján. Ez a nő lesz a feleségem. Ő is teljesen benne van, és én is.

– Helyre fogom ezt hozni – mondom neki felállva. – És nem, nem úgy, hogy megölök valakit.

– Mit fogsz csinálni? – kérdezi gyanakodva. – Csak távol maradok a klubháztól, ennyi az egész. Nyomozhatnak, amennyit csak akarnak, nekem nincs semmi rejtegetnivalóm. Persze, idegesítő lesz, de ha egyszer rájönnek, biztos vagyok benne, hogy békén fognak hagyni.

Nem hiszem, hogy ez ilyen egyszerű lesz. Most már van valamijük ellene, és talán még arra is megpróbálják felhasználni, hogy a legyőzzék a Wind Dragonst. Nem fogom őt ilyen helyzetbe hozni. Nem mintha a Wind Dragons olyan illegális szarságokat csinálna, mint a Wild Men csinált, szóval igazából nincs mit titkolnunk.

– Bízol bennem? – kérdezem tőle.

– Aladdint idézed – mondja, de aztán hozzáteszi: – Persze, hogy bízom benned, Ranger.

Imádok motoros lenni, és egy MC-ben lenni. A Wild Men voltak a családom, és most a Wind Dragon a családom, és mindig is az lesz.

De nincs szükségük rám.

Számomra Jo a legfontosabb ember a világon, és csak egy kiutat látok ebből a helyzetből. Nem mintha nem gondolkodtam volna ezen amúgy is egy ideje, de a tervem az volt, hogy nomádnak megyek, nem pedig az, hogy feladom az életmódot és letelepedem. Nem hiszem, hogy ezt bárki is előre látta volna, beleértve magamat is, de itt tartunk.

Az első gondolatom: Talon nem fogja ezt túl jól fogadni.

•  •  •

– Elment a kibaszott eszed? – kiabál Talon, fel-alá járkálva a teraszon.– Nem, Ranger. Nem hagyhatom, hogy ezt csináld. A családod vagyunk, a testvéreid, nem mondhatsz le egy olyan MC-ről, akinek sosem adtál igazi esélyt.

– Ezt én is támogatom – mondja Faye, a szeme tele van szomorúsággal. – Ha tudtam volna, hogy el akar téged venni tőlünk, akkor én távolítottam volna őt el.

– Faye – morgom, de ő csak dacosan bámul rám. – Azt sem tudja, hogy ezt tervezem, úgyhogy ne hibáztasd őt!

– Szóval önként hagyod el a MC-t? Ez sokkal rosszabbá teszi a helyzetet – mondja szipogva. – Tudom, hogy nem ismerlek túl régóta, Ranger, de a testvérek egyikévé váltál. Törődöm veled. Ne légy már ilyen önző! Én ezt helyre tudom hozni. Beszélek a szövetségiekkel, megkérem őket, hogy intézzék el, vagy valami, nem tudom.

– Mit fognak csinálni? Kiadnak egy új törvényt, hogy a zsaruk minden következmény nélkül dughatnak motorosokkal?

– Ranger, te a testvérem vagy. Kurvára szeretlek. Ne hozz olyan döntést, amit később megbánsz! – mondja Talon megállva előttem.

– Nem mintha nem találkoznék mindannyiótokkal! – mondom nekik, miközben kezemmel végigsimítok az arcomon. – Még mindig a családom vagytok, és mindig is azok lesztek. Sin és Faye leléptek, és ők még mindig itt vannak. Ugyanaz lesz a helyzet. Amikor csatlakoztam, úgy éreztem, hogy valami hiányzik innen, de ez a valami Jo volt. Csak azért, mert leadtam a mellényem, még nem jelenti azt, hogy nem vagyunk egy család, oké? Ez nem így van. Nem megyek sehova. Bassza meg, Faye, keresünk egy házat a tiédhez közel! Kibaszott szomszédok leszünk – töröld le azt a szomorú tekintetet a képedről, mert nem tudok vele foglalkozni!

Egészen eddig a pillanatig nem is tudtam, mennyire a szívemhez nőtt. Egyszerűen mindig itt volt nekem, mindig, amikor szükségem volt valakire, akivel beszélhetek, és akkor is, amikor azt hittem, hogy nem akarok senkivel sem beszélni. – ÉsTalon, te a testvérem vagy. A legjobb barátom. Megjártuk a poklot, és mindig együtt jöttünk vissza. Ha azt hiszed, hogy hátat fordítok neked, akkor nem ismersz olyan jól, mint gondoltam.

A zöld szemei megteltek fájdalommal, és fáj, hogy én vagyok az oka. – Te ezt komolyan gondolod.

Bólintok, és megismétlem: – Még mindig itt leszek, Talon.

– Bassza meg! – csikorogja, és Faye-re néz, aki csupán megvonja a vállát.

– Szívás, de van értelme, Talon – mondja, és az ujjaival a szék karfáján kopogtat. – Mikor fogod elmondani Arrow-nak? Mikor teszed véglegessé?

– Amint találkozom vele – mondom megdörzsölve a tarkómat. –Ma este leadom a mellényemet.

Talon megrázza a fejét, és dühösen elviharzik. Mindketten őt nézzük, aztán egymás felé fordulunk. – Nem akarok senkit sem bántani.

– Majd túl teszi magát rajta – mondja szomorúan mosolyogva. – Főleg, ha látja, hogy még mindig az életében leszel. Valószínűleg csak megbántódott. Hiányozni fogsz nekünk itt. De talán egy nap majd visszajössz.

Körülnézek, a tekintetem megállapodik a játszótéren. Vajon a gyerekeim valaha is játszhatnak majd itt?

– Sosem lehet tudni – mondom neki.

Odajön hozzám, és megcsókolja az arcom. – Mindig itt vagyok neked, ha szükséged van rám, Ranger.

– Én is neked, Faye.

Elindul befelé, és otthagy engem Talon fájdalmának képével a fejemben. Tudom, hogy túljut rajta, és elfogadja a döntésemet, de még mindig nehéz. Egykor az elnököm volt, de mindig is a barátom volt. Csak én maradtam neki a Wild Menből, abból az örökségből, amit a mostohaapja hagyott rá, és azon tűnődöm, vajon ennek van-e valami köze ehhez. Ő azonban boldog itt, ezt tisztán látom, és el kell engednie engem, hogy én is boldog lehessek.

Meghoztam a döntésemet.

Már csak el kell mondanom Arrow-nak, hogy hivatalossá tegyem.

•  •  •

– Biztos vagy benne? – kérdezi Arrow a szakállát simogatva. – Megpróbálhatunk valamit, hogy működjön, Ranger.

– Biztos vagyok benne – mondom, a szemébe nézve.

Néhány pillanatig hallgat, de aztán bólint. – Tedd, amit tenned kell, de szomorú leszek, ha elmész. Jó ember vagy.

– Nem volt könnyű döntés – ismerem el neki. – Valójában elég ijesztő, de tudod, hogy még mindig itt leszek. Csak nem leszek az MC tagja. – Az asztalra teszem amellényemet. – Estére kiköltöztetem a cuccaimat.

Ez nehéz. Nagyon nehéz látni, hogy mindenki szomorú, hogy elmegyek. Fogalmam sem volt róla, hogy ennyire aggódnak értem, pedig tudnom kellett volna. Benne van abban, ahogyan a nők gondoskodnak rólam, ahogyan a férfiak bánnak velem. Persze, nem ismerem őket olyan régóta, mint egyeseket, de mégis testvérként tekintettek rám. Nem hiszem, hogy ez miattuk volt, hanem miattam. Valami hiányzott innen; úgy éreztem, nem találom a helyem. De mi van, ha én voltam az oka? Mi van, ha nem próbálkoztam eléggé? Nem nagyon szeretem a változásokat, és Talont követni a Wind Dragonshoz határozottan nagy változás volt. De nem bántam meg. A Wind Dragons jobb, mint a Wild Men valaha is lehetett volna. Egy családi egység. Egy erő, amivel számolni kell. Senki sem érhet a Wind Dragonshoz anélkül, hogy meg ne égetné magát, és hogy egy életreszóló ellenséget szerezne magának. És mégis, ők a legkedvesebb emberek, akiket valaha ismertem. Basszus, most már kezdek elérzékenyülni, de leplezem. Senkinek sem kell ezt látnia, főleg nem az elnökömnek.

Felállok, és az ajtóhoz sétálok, amikor a nevemen szólít. – Igen?

Tanulmányoz engem, majd azt mondja: – Ha valaha is vissza akarsz jönni, akkor bent vagy, érted?

A szemem tágra nyílik az ajánlatra, amire nem számítottam, hogy megkapom. Bólintok, kilépek a szobából, majd becsukom magam mögött az ajtót.