21. - 22. Fejezet

 

HUSZONEGY

Fordította: Tony

 

 

Johanna

 

– Beszélgettél más nőkkel?

– Igen… de ez nem fontos.

Miközben várunk, hogy beszálljunk a gépbe, igyekszem figyelmen kívül hagyni a mellettünk ülő párt, és a nevetséges veszekedésüket. Hogy érti, hogy nem fontos? Rangerre nézek, aki az arckifejezésemet figyeli, és vigyorog. Összehúzom a szemem, és némán figyelmeztetem, hogy nem érdekel, milyen nagy és rosszfiú, ha egy szót szól, előveszem a fegyveremet. Felnevet, ami felkelti Elizabeth és Helen figyelmét.

– Mi olyan vicces? – kérdezi Elizabeth, egyikünkről a másikra nézve. Ő és Helen velünk szemben ülnek. A nagynénénk és nagybátyánk elment egy előbbi géppel, mert ezen már nem volt hely.

– Semmi – feleli Ranger, és a beszállókártyáját nézegeti, a mosoly még mindig ott játszik az ajkán. A két lány érdeklődve figyeli, de más okból. Helent valószínűleg lenyűgözi a férfi, aki elbűvölte a nővérét, míg Elizabeth azon gondolkodik, hogy Ranger ugyanaz a férfi-e, aki Cam volt. Elfordulok tőlük, és a telefonomra fordítom a figyelmem. Olyan könnyű és természetes Ranger közelében lennem, együtt nevetni, viccelődni és ugratni egymást, és most, hogy ők itt vannak, úgy érzem, nem tehetem ezt. Ez egy árulkodó jel. Nem tudhatják, milyen közel állunk egymáshoz.

Elszomorít, hogy el kell titkolnom az első jó dolgot, ami hosszú idő óta történik velem, de nincs más választásom. Nem lehetek önző. Még nem. Vannak fontosabb dolgok, amikkel először foglalkoznunk kell. Beszállunk a gépbe, én pedig számolom az időt, amíg végre otthon lehetek.

•  •  •

Miután letettük Elizabeth-et, Ranger és én a lakásomba megyünk. Szerencsére a reptéren nem voltak sem kamerák, se tévések, így csendben ki tudtunk jutni, úgy, hogy senki nem vett észre minket. Figyelem, ahogy besétál és körülnéz a házamban, és eltűnődök, mit gondolhat róla. Semmi divatos, egy három hálószobás, két fürdőszobás téglaház, ami másfél éve az enyém. Az otthonom. Kevés dekoráció van, nem zsúfolt, és nincsenek élénk színek. Takaros, egyszerű, de klasszikus. Legalábbis szerintem.

– Van sör a hűtőben, ha szeretnél – ajánlom, a vékony kabátomat leteszem a pultra. Ranger leül az egyik székre, és megrázza a fejét.

– Nem kérek, köszönöm.

Fáradt vagyok, hagyom, hogy az ölébe húzzon, és a nyakába rejtem az arcom. – Hát, akkor vége van, igaz?

– Azt hiszem – dörmögi, és megcsókolja a homlokom. – Vissza kell mennem a klubházba, hogy lejelentkezzek. Neked mikor kell visszamenned dolgozni?

– Hivatalosan holnap, de én is beugrok egy kicsit az őrsre – mondom ásítva. – Elvigyelek a klubházba, vagy fegyveresen fognak kirohanni, amint meglátják a járőrkocsit?

– Nincs nem rendőrségi autód? – kérdezi viccelődve. – Talán kéne vennünk egyet, így a srácok nem fognak össze-vissza futkosni, és lehúzni a drogot a klotyón, ha meglátják a kocsidat.

Játékosan a mellkasára csapok. – Remélem, ez vicc volt. Igen, van másik kocsim, de alig használom. Az életem leginkább a munkáról és az otthonomról szól.

– Meghívsz, hogy itt aludjak ma éjjel? – kérdezi a fülcimpámat rágcsálva. – Hozok vacsorát. Aztán ha jó leszel, viszlek egy kört a motoromon. Azt hiszem, itt az ideje, hogy ti ketten találkozzatok.

A szememet forgatom. – Oké, jól hangzik. Már most el kell menned?

– Nem. Miért, mi jár a fejedben? – kérdezi a szemöldökét húzkodva.

– Te mindig csak arra gondolsz.

– Ha rólad van szó, igen – ért egyet, és a nyakamra szorítja az ajkát. – Mert túl szexi vagy, és jól az illatod, és basszus… tökéletes vagy.

– Senki sem tökéletes – javítom ki, de azért mosolygok a bókon. Ha valaki közel van a fizikai tökéletességhez, az ő. Ő a tökéletes, persze, leszámítva az egész motoros dolgot, de az is a része. – És nem jár semmi a fejemben… esetleg talán egy zuhany.

– Hmmmm– morogja a nyakamat csókolgatva. – Egy zuhany veled nagyon jól hangzik. Tudom, hogy a körülményeket figyelembe véve önzően hangzik, de örülök, hogy kettesben lehetek veled.

Én is ugyanígy érzek, de nem adok hangot a gondolataimnak. Inkább kiugrok az öléből, megfogom a kezét, és a hálószobámhoz tartozó fürdőszobába vezetem. A ruháink a csempézett padlóra kerülnek, mi pedig belépünk, a víz lezúdul a testünkön.

Lehet, hogy ez nem is lesz olyan rossz.

•  •  •

Én vagyok felül, keményen és gyorsan lovagolok rajta, és olyan ütemben mozgatom fel-le a csípőmet, hogy Ranger már az orgazmus határán van.

– Basszus, Jo – csikorogja, a fogát összeszorítva figyel. A melleimhez emelem a kezem, belecsípek a mellbimbómba, és a térdemet használva rugózok a kemény farkán. Érzem, hogy épül bennem az orgazmus, és tudom, hogy fantasztikus lesz. A mellkasára teszem a kezem, és éppen az ajkára nyomnám az enyémet, amikor elkezd csörögni a telefonom. Figyelmen kívül hagyom, nem akarom, hogy tönkretegye a pillanatot, és a hang ellenére csókolom. Végül abbahagyja, Ranger pedig rám hengeredik, és átvéve az irányítást tovább nyomul belém. Az ajka lejjebb vándorol a nyakamra, amikor a telefon megint csörögni kezd, de ezúttal az övé. Miért nem halkítottuk le a telefonunkat? Soha nem jutott eszembe, és mi van, ha valami vészhelyzet van? Most éppen azonban nem érdekel, mivel olyan közel vagyok az orgazmushoz, és nagyon-nagyon szükségem lenne rá. A telefonja elhallgat, az enyém meg újra elkezdi.

– A rohadt életbe! – ad hangot az én haragomnak is Ranger. – Akárki is ez, nem fogja abbahagyni. – Kicsusszan belőlem, és a telefonomhoz viharzik, felkapja, és megnézi a hívót. – Elizabeth az.

Összenézünk.

Átadja a telefont, én pedig gyorsan felveszem. – Szia, minden rendben?

– Hol van Cam?– kérdezi aggódva. – Nem veszi fel a telefonját, és arra gondoltam, hogy át tudna-e jönni, és velem maradni ma éjszaka. Nem akarok egyedül lenni.

Ami teljesen érthető. De miért ő? – Mi van Helennel?

– Ő is itt van – mondja, a hangja ellágyul. – De jobban szeretném, ha Cam is itt lenne, tudod? Tudom, hogy akkor biztonságban leszek.

– Oké – mondom, Rangerre pillantok, aki meztelenül áll előttem. – Megmondom neki.

– Köszi – mondja, aztán bontja a vonalat.

– Azt akarja, hogy maradj nála ma éjszaka – mondom, visszatéve a telefonomat az asztalra. – Azt mondja, attól biztonságban érezné magát.

Ranger arcán csalódottság fut át, de megértés is. – Nem tudsz velem jönni?

– Engem nem hívott, Ranger – felelem, visszamászok az ágyba, és meztelen testemet betakarom a fehér lepedőmmel. – Elvigyelek a klubházba most? Akkor teheted a dolgodat, és találkozhatsz a barátaiddal is, mielőtt a házához mész.

– Persze, rendben – mondja, aztán visszamászik az ágyba, és lehúzza rólam a takarót. – De ha azt hiszed, hogy bárhova is megyek anélkül, hogy először mindketten elélveznénk, akkor még nagyon sokat kell tanulnod, Jo.

Mosolygok, amikor a szája lecsap az enyémre.

HUSZONKETTŐ

Fordította: Tony

 

 

Ranger

 

– Üdv itthon, Ranger! – kiáltja Faye, és széles mosollyal a karjaimba fut. – Hogy van a hét hőse?

– Ennyi, csak egy hétig tart a címem? – kérdezem felvont szemöldökkel. – Kemény társaság!

Hátraveti a fejét, és felnevet, aranybarna haja lobog. – Hát, látod. Többet kell tenned, mint átrepülni az országon, és megmenteni nőket az emberkereskedőktől, hogy tovább megtarthasd a címet.

– Ezt megjegyzem – mondom szárazon. Az összes nő odajön, és megölel, üdvözöl itthon, kivéve Annát, aki csak integet, és tudja, hogyan kell haragot tartani. Egyszer régen Talon megparancsolta, hogy raboljam el őt, és vigyem a Wild Men klubházába, én pedig megtettem, de ki kellett hozzá ütnöm. Úgy emlékszik rá, mintha tegnap lett volna. Őszintén szólva, Talon sem volt túl boldog, de hé, én megtettem a dolgomat.

– A férfiak kint vannak – mondja Faye, biccentve a fejével. – Nem tudtuk, hogy mikor jössz, mivel nem mondtad. – Összeszorítja a száját. – Habár én négyszer írtam, hogy érdeklődjek. De főztünk neked üdvözlővacsorát.

– Köszi, Faye – mondom, hálás mosolyt küldök a nők felé, és kimegyek. Talon üdvözöl először, és átölel.

– Hál’ istennek, hogy hazajötték, testvér – mondja vigyorogva. – Jó, hogy itt vagy.

A többiek körbevesznek, hátba veregetnek, mosolyognak.

– Jól csináltad – mondja Sin bólintva, lenyűgözöttnek tűnik. – Büszke lehetsz arra, amit tettél.

Vállat vonok, és a fűre meg a játszótérre nézek, nem akarok belőle nagy ügyet csinálni. – Mit hagytam ki?

– Abszolút semmit – válaszol Tracker, a feje fölé nyúlva megérinti a terasz tetejét. – Az üzletek simán mennek, mindenki és minden más csendes. Arrow úgy döntött, nyitunk egy másik klubot, szóval most új helyet keresünk.

– Ezt úgy mondod, mintha rossz volna – ugratom, kihúzok egy széket, és leülök. A többiek ugyanezt teszik.

– Kell egy kis izgalom – ért egyet Tracker vigyorogva. – De tudod, mit mondanak, légy óvatos, mit kívánsz.

Sin mogorván néz felé. – Szerintem egy életre elegendő izgalomban volt már részünk.

Arrow felemeli a sörét. – Hát nem ez a kibaszott igazság? Írhatnánk egy könyvet a sok szarságról, ami az évek során itt történt.

– Lana valószínűleg ír – teszi hozzá Tracker, és iszik egy kortyot a saját söréből.

– Több mint elég anyaga van – mondja Vinnie, és végigsimít a kopasz fején. – Valahogy jó, hogy most lelassultak a dolgok. De ne aggódj, ha eljön az ideje, hogy seggeket kell szétrúgni, készen állunk.

Rake megdörzsöli a lapos hasát. – Senki se növesszen kibaszott sörhasat.

Nevetünk.

Irish Arrow felé biccent. – Ha valaki sörhasat növeszt, az az elnök lesz. Ő a legidősebb.

Arrow néhányszor megpaskolja a hasát. – Ez az öregember bármikor seggre ültet a ringben, Irish.

– Kihívás elfogadva – vág vissza Irish.

Ellenőrzöm a telefonom, kíváncsi lennék, mit csinál most Jo. Nem tudok nemet mondani Elizabeth-nek, de a helyzet egy kicsit elbaszott. Talán rá tudom beszélni, hogy a fiúk éjszakánként ellenőrzik a házát, vagy valami ilyesmi. Mit fogok csinálni, ha meg akar csókolni? Tényleg baromi nehéz visszautasítani valakit, aki ennyi mindenen ment keresztül, mint ő. Nem csak az, hogy engem keresett, különben soha nem ment volna abba a motoros bárba. Ugyanakkor, nekem Jo a legfontosabb, és nem akarom, hogy kényelmetlenül érezze magát. Ő azt akarja, hogy Elizabeth boldog legyen, és én is, de nem fogok semmit az ő kárára tenni.

– Minden rendben? – kérdezi Talon engem tanulmányozva.

– Aha – mondom, és végigdörzsölöm az arcomat. – Elizabeth nem akar egyedül lenni ma éjszaka, azt mondja, nem érzi magát biztonságban.

– Ez az igazi ok, amiért nem akar egyedül lenni éjszaka? – kérdezi Talon homlokráncolva. – Persze ez érthető… Nem akar egyedül lenni, és a barátja vagy, de a családja vigyáz rá, igaz?

– Úgy tűnik, csak én fogok – mondom kerülve a tekintetét. – Nem tudom. Megmentettem őt, lehet, hogy velem jobban biztonságban érzi magát.

– Az unokatestvére zsaru – mutat rá Sin. – Ha valakinek védenie kell Elizabeth-et, miért nem ő az? Úgy értem, persze, lehet, hogy azért, mert te vagy a nagy, ijesztő motoros, amitől nagyobb biztonságban érzi magát… de sokkal inkább…

– Csak dugni akar veled? – állítja Rake nyersen. – Lehet, hogy hősként tekint rád. Fényes páncélú lovagként. A nők szeretik azt a szart. Talán gerincre kéne vágnod, durva lenne, ha nem tennéd.

Felnyögök, és a combomra könyökölök. – Nem vágom gerincre. De nem igazán mondhatom neki, hogy nem megyek át, igaz? Próbálom megértetni vele, hogy most már biztonságos, és megbeszélni vele, hogy éjszakánként járőrözhetünk a házánál, vagy valami hasonló.

– Én nem – motyogja Tracker az orra alatt. Rake játékosan kupán vágja.

– Bármire van szükséged, mi mögötted vagyunk – mondja Arrow felém biccentve.

– Kösz – mondom, és felállok. – Oda kéne mennem, mielőtt a telefonom megint csörögni kezd.

Talon összerezzen; tudja, hogy nem vagyok ragaszkodó. Mindig szükségem van térre, és szeretem a magányt. A szabályok alól csak Jo a kivétel, és tudom, hogy ez jelent valamit. Ő jelent valamit. De erről a férfiaknak még nem kell hallaniuk. Először meg kell győződnöm róla, hogy nem megy sehová, és közölni Elizabeth-tel a hírt, amikor már egészségesebb lesz.

– Egyébként bezárták a bárt – tájékoztat Talon, mielőtt bemennék. – A motoros bárt, ahonnan elvitték. Az egész személyzetet lecsukták. Faye gondoskodott róla.

– Akkor most azt hiszi, hogy ő a hét hőse? – viccelődök, meglapogatom Talon hátát, és besétálok. Menet közben elhaladok a konyhában lévő nők mellett, és megállok, amikor megérzem az étel illatát. Nem mehetek el evés nélkül, amikor minden a kedvemért csináltak. – Finom az illata.

– Foglalj helyet – mosolyog rám Bailey. Leülök, és elém tesznek egy tányért. Elkezdem ráhalmozni az ételeket, a házi kolbászos tekercsektől a quiche-ig, és azon tűnődöm, vajon Jo mit vacsorázik.

– Elkényeztettek – mondom, és beleharapok egy tavaszi tekercsbe. Felnyögök, és belemártom valami szószba. – Ez annyira finom!

Faye leül mellém, és figyeli, ahogy eszem. – Hogy van?

– Azt akarja, hogy maradjak nála éjszakára – mondom, miközben rágok és nyelek. – Nem érzi magát biztonságban.

– Ez várható volt – mondja Faye, szomorúság ül a mogyoróbarna szemeiben. – Akkor pakolok egy kis ételt neki. Lesz ott még valaki?

– A húga, Helen, és Jo – mondom, és azon gondolkodok, hogy ha Jo nem is lesz ott, útközben bedobom neki a kaját.

– Három tányér rendel – mondja, aztán hozzáteszi: – Apropó, ez csak az előétel, nem az igazi kaja, úgyhogy hagyj neki helyet.

Tágra nyílik a szemem. – Baszki, ti aztán minden beleadtatok, mi?

Teli szájjal vigyorog. – Steak gombaszósszal, törtkrumpli, kukorica, saláta és fokhagymás kenyér.

A szívemre teszem a kezem. – Ha eddig nem lettél volna házas, most már az lennél.

– Veled? – kérdezi nevetve. – Nem hiszem, hogy a zsarunak nagyon tetszene.

Abbahagyom a rágást, és összehúzom a szemem. – Miről beszélsz, Faye?

A levegőbe csap a kezével. – Ó, kérlek, felismerem a szexuális feszültséget, amikor látom. Le se tudtad venni róla a szemed. Jó csaj, úgyhogy megértem. Egyébként mi történt? Gerincre… Szóval igen. Dögös vagy, és nem tudott ellenállni, akár motoros vagy, akár nem.

– Ezt mind magaddal beszélted meg? – kérdezem, és folytatom az evést.

– Igen – mondja Shayla, arcon csókol, aztán leül a másik oldalamra. – Hiányoztál. Nem mész el újra, ugye?

– Ma este? Dolgom van. Általában? Nem, végeztem a hősködéssel. Azt Faye-re hagyom.

Faye a szemét forgatja, de csendben marad.

Anna leül velem szemben, zöld szeme enyhén összeszűkül, de nem szól semmit. Szeretek baszakodni a csajjal. Mindig jól érzem magam, amikor a közelemben van.

– Kimaradtál a zűrből, Anna? – kérdezem, és egy újabb kolbászos tekercsért nyúlok. – Voltak mostanában emberrablások?

– Nem – válaszolja, és összeszorítja a száját. – Senki sem hülye annyira, hogy megpróbálja.

– Vagy okos annyira, hogy megússza.

– Emlékszel, amikor megvertelek sörpongban? – mondja vigyorogva. – Újrajátszhatnánk. Megnézném az arcodat, amikor megint veszítesz.

– Meddig fogod ezt még felhozni? – kérdezem morcosan. Tényleg nem szeretek veszteni.

– Meddig fogod még felhozni az emberrablást? –vág vissza, és összefonja maga előtt a karját.

– Amíg neheztelsz miatta.

– Akkor örökké?

Bólintok. – Azt hiszem.

– Át tudsz jönni, hogy kicsit együtt lógjunk holnap? – kérdezi Shayla, barna szemeivel könyörgőn néz rám. – Odaátot néznénk, és zabálnánk. – Nézi, ahogy tömöm a fejem. – Megint.

– Ha elhozod Jordant is, akkor ez egy randi – mondom, Vinnie és Shay lányára utalva. Nem vagyok oda a babákért, de Jordan imádnivaló. Ő Shayla része, és Shayla Talon unokahúga, szóval olyan, mintha családtag lenne.

– Megegyeztünk – mondja széles mosollyal.

– Ha már itt tartunk – mondom, és körülnézek. – Hol vannak a gyerekek?

– Bébiszitterrel vannak – magyarázza Faye. – Már nagyon régóta nem voltunk mindannyian együtt éjszaka, szóval úgy gondoltunk, szervezünk egyet.

Megmerevedek. – És nekem meg el kell mennem. Basszus, sajnálom. Felhívjam, és megmondjam, hogy csak később számítson rám?

– És hagyd, hogy egy rémült nő várjon rád, miközben mi itt ülünk, tömjük a fejünket és iszogatunk? – Megrázza a fejét. – Határozottan nem. Menj csak, ne aggódj. Örülünk, hogy láttunk és megetettünk. – Feláll, és hozzáteszi: – Pakolok kaját mindenkinek.

– Köszi, Faye – mondom, és komolyan gondolom. Annyira törődik mindenkivel, és ez jól látható.

– Akarod, hogy veled menjünk? –Meglepődöm, amikor Anna felajánlja. – Úgy értem, elterelhetjük a figyelmét, vagy valami hasonló. Biztos élvezne női társaságot is.

– A húga ott van – magyarázom, eltolom a tányéromat, tele vagyok. – Szerintem csak szeretné kicsit biztonságban érezni magát, tudod? Azt mondtam, hogy ott leszek vele, úgyhogy megyek. Hadd lássa, hogy már vége van, és azok a pasasok nem bánthatják.

Faye két hatalmas tálcát tesz az asztalra, tele kajával, ami féltucat embernek is elég lenne. – Tessék.

– Köszönöm –mondom, és körülnézek a szobában. – Mindannyiótoknak.

– Gondoskodunk a mieinkről –mondja Anna, rám villantva egy vigyort. – Ráadásullátszólag, valamiféle hős vagy.

– Látszólag?

Vállat von. – Nekem te mindig a pasi leszel, aki kiütött és elrabolt engem. Inkább rosszfiúnak hangzik, mint bármi másnak, de mindenki maga tudja.

Hátravetem a fejem, és felnevetek. Ez más sokkal jobban hasonlít rám.