HUSZONNYOLC
Fordította:
Aemitt
Johanna
Felriadok, amikor
dörömbölést hallok a bejárati ajtón.Felkapom a pisztolyomat az éjjeliszekrény
fiókjából, és mezítláb, csak a bugyiban és a pólóban a bejárati ajtóhoz
sétálok. Amikor felkapcsolom a villanyt, és benézek a kémlelőnyílásba, látom,
hogy Ranger ott áll, ziláltan. Gyorsan kinyitom az ajtót, és beengedem.
– Jó reggelt – mondja,
és egy ferde mosolyt villant rám.Innen érzem rajta az alkohol szagát, és azon
tűnődöm, honnan jött, és hogyan került ide.
– Ugye nem ittál
és vezettél? – kérdezem mogorván. – Vagy motoroztál.
– Talon kitett – mondja,
becsukja és bezárjamaga mögött az ajtót.– Beszélni akartam veled, és ez
nem várhat holnapig. – Közelebb lép hozzám, de megáll, és a falnak dől,
hogy megtámaszkodjon.
– Talon ide
hozott téged? – kérdezem, és azt kívánom, bárcsak találkozhattam volna a
férfival, akiről annyit hallottam. – Mint egy apa, aki kiteszi a fiát a
barátnőjénél?
Ranger elvigyorodik. – Én
is viccesnek találtam.
– Ittál egy
kicsit, ugye? – kérdezem,ahogy átkarol, és visszasétál velem a
hálószobámba. Elteszem a fegyveremet, és figyelem, ahogy leveszi a kabátját és
a farmerját, és bemászik az ágyamba.
– Csak egy
kicsit – mondja, kezeit a feje mögött nyugtatja, és engem figyel. – Hiányoztál.
– Szóval úgy
döntöttél, hogy hajnali kettőkor beugrasz hozzám? – kérdezem, felemelem a
lepedőt, és becsúszom mellé.
– Igen – mondja,
és hozzám bújik. – Van néhány befejezetlen ügyünk.
– Tényleg?– lehelem
a fejemet a mellkasára hajtva.
Örülök, hogy eljött.
Amikor kisétált a
házamból, szörnyen éreztem magam.Azt akartam, hogy azonnal visszajöjjön, de túl
büszke voltam ahhoz, hogy bármit is mondjak, és az sem változtatott volna
semmin. Nem mondott sokat, csak hallgatott. Nem érvelt az érveim ellen. De nem
is értett egyet. Csak bólintott, mintha tiszteletben tartaná a kívánságaimat,
azt mondta, rendben, majd elhagyta a házamat.
Nem hiszem, hogy azt
akartam, hogy tiszteletben tartsa a kívánságaimat. Mindig ilyen bonyolult
voltam?
– Emlékszel,
mondtam, hogy mi fog történni az első veszekedésünk után?– mondja, és
megcsókolja a fejem tetejét. – Meg fogjuk beszélni a dolgot. Meg fogjuk
oldani. És aztán következik a valaha létező legjobb békülős szex.
– Merész állítás
– motyogom, és megnyalom kiszáradt ajkaimat. – Akarsz várni reggelig
ezzel a beszélgetéssel? Talán, amikor már józan leszel, és szenvedsz a
másnaposságtól.
– Nem vagyok
annyira részeg, hogy ne tudnám, mit beszélek – mondja, és megsimogatja a
hátamat. – Nem kellett volna ma elhagynom a házadat. A szavaid eltaláltak,
bébi. Nem tudtam, hogyan kezeljem őket. Csak azt hallottam újra és újra, hogy
azt mondod, nem tudsz velem lenni. – Mély levegőt vesz és kifújja, aztán
halkan hozzáteszi – Sajnálom.
Úgy érzem, ő nem az a
férfi, aki gyakran kér bocsánatot. – Bocsánatkérés elfogadva. Tudom, úgy
hangzott, mintha azt mondtam volna, hogy ki akarok szállni, és egyszerűen nem
látok más alternatívát. Csak feldúlt voltam. Nem kellett volna azt mondanom,
hogy nem tudom ezt megtenni, főleg, ha nem is tudom, hogy komolyan gondoltam-e.
– Megmondom
neki, hogy találkozgatok valakivel, és ha nem érzi magát biztonságban, hívjon
fel, de világossá teszem, hogy csak barátok leszünk, és ez soha nem fog
változni, oké?
Bólintok.
– Nem akarom,
hogy úgy érezd, hogy egyedül vagy, mert nem vagy egyedül. Ha meg tudnám ezt
oldani neked, megtenném, és meg is próbálom, oké? Nem akarok nélküled lenni,
Jo. Önzően hangzik, és talán az is, de azt hiszem, boldoggá tudlak tenni.
Szóval ne szakítsd el magad tőlem.
Behunyom a szemem, és
hagyom, hogy a szavai átjárjanak. – Oké – suttogom. – Nem fogok.
– Nincs
menekülés, Jo.
– Nincs
menekülés– ismétlem.
Felemeli az arcom, és
megcsókolja az ajkaimat. Majd ismét, és azt mondja:– Most jön a kibékülés
része.
Mosolygok, és
megcsókolom az ajkait.
• • •
– Ma nagyon
csendes vagy – mondja Travis a kocsiban. Visszafelé tartunk a rendőrőrsre,
miután egy lopott autóval kapcsolatos ügyet intéztünk.
– Tényleg? – motyogom,
miközben az ablaktól felé fordítom a tekintetemet. – Azt hiszem, csak egy
kicsit szétszórt vagyok.
Egész nap azon
gondolkodtam, hogyan kezeljem az Elizabeth-helyzetet. Ranger azt mondta, hogy
először beszél vele, és meglátja, hogy tudja-e kezelni a dolgokat anélkül, hogy
elfajulna a dolog, és az unokatesóm feldühödne, szóval meglátom, hogy megy,
aztán majd én magam is beszélek vele. Nem tudom, mit fog mondani. Elmondja
neki, hogy találkozgat valakivel, vagy azt, hogy velem találkozgat? Két nagyon
különböző helyzet.
– Akarsz
beszélni róla? – kérdezi, és lehalkítja a rádió hangerejét.– Minden
rendben van az unokatestvéreddel? Vagy nem sikerült jól visszaszoknia?
– Igazából egész
jól van – mondom neki. – Jövő héten visszamegy dolgozni, és azt
tervezi, hogy segít más nőknek, akik hasonló helyzetből kerülnek ki. Próbálja
pozitív irányba fordítani a történteket.
– Az jó– válaszolja
Travis bólogatva. – Szóval, ha nem hozzá van köze, akkor mihez?
Veszek egy mély
lélegzetet. – Tényleg semmihez.
– Ne hazudj
nekem.
– Ez nem
olyasmi, amiről hallani akarsz, Trav– mondom, és fészkelődök az
ülésemen.Az arca oldalát nézem, és hozzáteszem:– Ilyesmiről nem szoktunk
beszélni, ezért kicsit kényelmetlenül érzem magam.
– Most ez az,
amikor a szexről beszélgetünk? – viccelődik, és rám néz, kék szemei táncra
perdülnek az örömtől. – Végre megfektettek, Jo?
– Nagyon érett,
Trav– morgom, egyenesen előre nézek, és azt kívánom, bárcsak soha ne
említettem volna semmit. – Nem a szex része a probléma, hanem az, hogy
kivel.
Akár most is
elmondhatnék neki mindent, úgyis addig fog idegesíteni, amíg nem teszem meg.
– Ki az?
Összeszorítom az
ajkaimat, és csak úgy kinyögöm. – Ranger, a motoros, akivel megmentettem
Elizabeth-et.Ugyanaz a motoros, akit Elizabeth történetesen szeret, és akivel
együtt akar lenni, bár ezt nem tudtam, amikor belekeveredtem. És most túl
mélyen benne vagyok, hogy kijussak belőle.
– Tényleg? Egy
kibaszott motoros, Jo? Nem hallottál még a Wind Dragonsról és a hírnevükről?
Azt hiszik, hogy saját törvényükvan! Faye egy dolog –ő ügyvéd, és eléggé
tiszteletreméltó. De a többiek?
– Persze, hogy
hallottam róluk – csattanok fel, keresztbe fonva a karjaimat a mellkasom
előtt.– Nem mintha akartam volna, hogy akarjam
őt, vagy azt akartam volna, hogy ő akarjon engem, csak úgy megtörtént. Kedves
srác, és jó hozzám. És nem tudok betelni vele, szóval igen, megszívtam. Te
kérdezted, te erőltetted, és itt az őszinte igazság!
– A kurva
életbe, Jo – morogja, és a kezével a kormányra csap. – Még soha nem
láttalak férfival, és most meg egy motorossal randizol? Hogy kerülhetsz ilyen
helyzetekbe? Bassza meg! Csak te lehetsz ilyen, esküszöm!
– Hogy érted,
hogy csak én? Abban a klubban minden
pasinak van nője, nyilvánvalóan nem csak én vagyok ilyen! – mondom,
összeszorítva az ajkaimat. – Nem én kértem ezt, Trav, de nem is
változtatnék rajta. Soha nem találkoztam még hozzá hasonlóval.
– Egy bűnözővel?
Biztos vagyok benne, hogy sok ilyennel találkoztál már – motyogja az orra
alatt.Rámeresztem a szemem. Ranger nem bűnöző. Persze, néhányszor
letartóztatták, de még sosem ült. Arról tudnék, mert utánanéztem.– Ez a
fickó tönkretehet mindent, amiért olyan keményen dolgoztál, Jo. A karriered, a
hitelességed, mindent. Biztos vagy benne, hogy erre az útra akarsz lépni?
Úgy tesz, mintha
lenne választásom, de nincs.
Ő ezt nem érti.
Szerintem senki sem érti.
Ranger nekem van
teremtve, én pedig neki.
Nincs más lehetőség.
– Voltál már
valaha szerelmes, Trav? – kérdezem tőle halkan.
– Nem – mondja
gyorsan, és érzem a tekintetét magamon, mielőtt visszatérne az útra. – Azt
mondod, hogy beleszerettél a motorosba? Még csak nem is régóta ismered őt, Jo.
Általában te vagy a legkiegyensúlyozottabb nő, akit ismerek.és ezt a szart
tőled hallani... Hűha. Erre nem számítottam.
Drámaian forgatom a
szemem. Úgy viselkedik, mintha azt mondtam volna neki, hogy bankot raboltam,
vagy ilyesmi. Tiltott szerelem. Ez az, ami Rangerrel van? Szeretem őt? Tudom
egyáltalán, mi az a szerelem? Az agyamban cikázó kérdésektől megfájdul a fejem.
Megdörzsölöm a halántékomat, és azt kívánom, bárcsak sose beszélgettünk volna
erről. Valójában úgy teszek, mintha nem is tettük volna.
– Nem válthatnánk
most témát? Kérlek? – könyörgöm, visszatekerem a zene hangerejét, és úgy
teszek, mintha nem érezném a belőle sugárzó feszültséget. Nem boldog, és ezt
láthatóan nem is próbálja titkolni.
Az út hátralévő
részét csendben töltjük.
HUSZONKILENC
Fordította:
Aemitt
Ranger
– Szóval – kezdem,
mert túl akarok lenni ezen a beszélgetésen. Ránézek Elizabeth-re, aki a kanapén
ül, és fagylaltot eszik. – Faye meghívott a klubházba, amikor úgy érzed,
hogy védelemre van szükséged. Azt hiszem, már nincs rám itt szükséged,
Elizabeth. Olyan jól csinálod, és ott van neked a húgod.
Leteszi a kanalat, és
rám néz. – Hogy érted ezt? Nem szeretsz velem lógni? Ezt csinálják a barátok,
tudod?
– Igen – mondom
lassan, elhúzva a szót. – De nem minden este, menetrend szerint csinálják.
Ez véletlenszerű. Különböző időpontokban és különböző helyeken, amit még mindig
megtehetünk. És ha egyszer úgy érzed, hogy tényleg szükséged van rám, én itt
leszek.
– Ugyanezt
tennéd a klubházban is, nem igaz? Nem értem, miért olyan nagy ügy, hogy miért
nem akarsz itt maradni – mondja, kék szemeiben szomorúság és zavarodottság
villan.
Bassza meg.
Nem akarom, hogy
szomorú legyen,de ez tényleg nem mehet így tovább, főleg, ha titokban azt
reméli, hogy valami történhet köztünk. Még nem mozdult rám, vagy tett semmi
illetlen dolgot, szóval kurvára kínos, hogy ezt most felhozom. Hogyan kerülök
ilyen helyzetekbe?
– Szóval a
helyzet a következő. Most épp találkozgatok valakivel, szóval szeretném, ha
vele tölthetném az éjszakát. Ne érts félre, ha úgy gondolnám, hogy tényleg
szükséged van rám, akkor itt lennék, de ugye nem így van?
– Találkozgatsz
valakivel? – kérdezi halkan, miközben a tányérjára néz. – Fogalmam
sem volt róla. Miért nem mondtál semmit?
– Elég új – mondom,
és megpróbálom elhárítani a dolgot. – És meg akartam győződni róla, hogy
jól vagy, tudod? Nem mintha nem szeretnék veled lógni, még mindig csinálhatunk
dolgokat, csak már nem tudok minden este idejönni és szar filmeket nézni veled.
Nekem is van dolgom, és neked is, nem?
Megrándul az ajka,
amikor a szar filmeket említem. – Azt hiszem, csak nem értem, hogyhogy nem
látod.
– Micsodát? – kérdezem,
oldalra billentve a fejem, és tanulmányozom őt.
– Hogy
tökéletesek lennénk egymásnak – mondja szégyenlősen mosolyogva. – Miért
nem látod, Cam? Tudom, hogy akkor még csak barátok voltunk... de te még
mindig...
– Elizabeth – mondom
halkan, félbeszakítva őt. – Szerintem csodálatos vagy, ezt te is tudod, és
hidd el, van valaki odakint számodra. Szerencsés fickó lesz, de nem én leszek
az.
– De lehetnél.
Megrázom a fejem. – Nem,
nem lehet.A nővel, akivel találkoztam, szorosabb a kapcsolatunk, Elizabeth. A
bőröm alatt van, és nem lehet kivájni. Nem is akarom. Sajnálom. Utálom, hogy
fájdalmat okozok neked, de hidd el, pontosan tudni fogod, mire gondolok, amikor
találkozol azzal a férfival, akit neked szántak.
Néhány pillanatig
hallgat. – Még sosem hallottalak így beszélni. Általában cinikus vagy.
– Azt hiszem,
inkább az a 'majd elhiszem, ha látom' típus vagyok, és most már láttam.
Baszd meg, úgy
hangzik, mint egy kis szaros kis kurva, de most őszinte vagyok. Nem fogok úgy
tenni, mintha nem érdekelne, ha mégis, nem fogok baszakodni, és esetleg
elveszíteni Jot, kurvára nem. Nem minden nap jönnek jó nők, és egy olyan, aki
mindent megad, amiről valaha is álmodtál.Nem vagyok bolond. Gondoskodni akarok
róla, megadni neki mindent, amire szüksége van és amit akar, és csak szeretni
akarom, amíg nem ismer mást. Amíg nem emlékszik semmire, ami azelőtt volt, hogy
én beléptem az életébe, mert az nem volt olyan fontos.
– Nem fogok
hazudni, csalódott vagyok – vallja be,mély levegőt vesz és kifújja. – Gondolom,
ha így kell lennie, akkor így is lesz, nem igaz? Azt akarom, hogy boldog légy,
Cam. Persze, azt akartam, hogy velem legyél, de hé, nem kaphatom meg mindig,
amit akarok, és ezt én is tudom. – Egy pillanatra lehunyja a szemét. – Szóval
ilyen érzés a viszonzatlan szerelem, mi? Soha nem gondoltam volna, hogy én
leszek ennek a szenvedő alanya.
Felállok, és leülök
mellé, kiveszem a kezéből a tálat, és a dohányzóasztalra teszem. A karjaimba
húzom. – Hidd el nekem, nem vesztesz semmit. Púp lennék a hátadon.
Úgy kapaszkodik
belém, mint egy mentőövbe, arcát a pólómba temeti. – Tudom, de azt hittem,
hogy egyszer majd az én hátamon leszel a púp.
Nem.
Őszintén szólva nem
is szeretem, hogy úgy ölelget, ahogy most teszi, de alapvetően most vallotta
be, hogy szeret, szóval mi mást tehetnék? Lehet, hogy azt hiszi, hogy szeret
engem, de nem így van.Erre csak az idő és a tapasztalat fogja őt rávezetni.
Ilyen nehéz leckéken
kell néha mindannyiunknak keresztülmennünk.
– Barátok
vagyunk, Elizabeth – mondom, remélve, hogy hallja, amit mondok.Úgy értem, tényleg hallja. Még ha Jo és köztem levő
dolog nem is működik, mi sohasem leszünk együtt. Soha semmi sem fog történni,
és ezt meg kell értenie, és tovább kell lépnie. Csinos lány, és sok minden van
benne, nem sokáig marad szingli. Hosszú távon minden megéri majd, egy nap majd
megköszöni.
De az a nap nem ma
lesz.
• • •
– Ranger bácsi! – kiáltja
Clover, és egy óriási nyalókával a kezében berohan a konyhába.
– Hé, Clover,
honnan szerezted ezt? – kérdezem, miközben szemügyre veszem. Nem hiszem,
hogy valaha is megszokom, hogy a kisgyerekek bácsiként szólítanak, de ők jó
gyerekek, aranyosak és vagányak. Úgy bánnak velem, mintha a nagybátyjuk lennék,
és ez az érzés egyszerre érint kellemetlenül, és vagyok érte hálás.
– Arrow bácsitól
kaptam – mondja, és megnyalja. – Epres. Kérsz egyet? Van még nála több
is.
Elhiszem, de megrázom
a fejem.Nincs értelme a "elvenni acukorkát egy kisbabától" tételt felírni
a heti hülye tetteim listájára. Elizabeth szívének összetörése már rajta van a
listán, és ott is akarom hagyni.
– Nem, köszönöm – mondom
neki, és felpillantok, amikor az anyja csatlakozik hozzánk.
– Ranger – mondja,
és sugárzik. – Pont az a férfi, akit kerestem.
Eltúlzottan
összerezzenek. – Mi van már megint? Azt akarod, hogy lemondjak egy szervemről?
Hogy megmentsek egy cicát a fáról?
Clover szemei
kitágulnak. – Egy cica van egy fán rekedve? Meg kell mentenünk! Rake
bácsinak van egy létrája.
– Amilyen az
anya, olyan a lánya – mondom, és Faye-re villantok egy szórakozott
pillantást. – Most mi van?
– Arrow téged keres.
Nem tudom, miért. – Csípőjét az ajtókeretnek támasztja, majd hozzáteszi:– Oké,
tudom, miért. Szüksége van néhány extra emberre a Riftben ma este, és azt
akarja, hogy te legyél az egyik.
– Alig várom,
hogy elég idős legyek ahhoz, hogy a Riftbe menjek – mondja Clover, még
mindig nyalogatva a nyalókáját. – Enyém lesz az a táncparkett.
Faye és én egymásra
nézünk egy olyan „Ja, majd meglátjuk” pillantással, aztán összecsillan a
szemünk.
– Valóban? – kérdezi
Faye, a szemöldökét felhúzva. – Ezt a beszélgetést apáddal kellene
lefolytatnod.
– Jó ötlet – mondja,
és kisétál a szobából, hogy megkeresse Sint.
– Mi történt
Elizabeth-tel tegnap este? – kérdezi Faye, beljebb lépve a szobába, és
megáll előttem. – Még mindig tart a Hamupipőke-terv?
– Mondtam neki,
hogy találkozgatok valakivel. Nem tudom, szerinted jó ötlet? – kérdezem,
hátradőlve a pultnak támaszkodom. – Még nem is beszéltem rendesen Joval a
történtekről, átmegyek hozzá, miután befejezte a munkát.
– Hogy fogod
elmondani Elizabeth-nek, hogy a saját unokatestvére a másik nő? – kérdezi
Faye nyersen, majd összerezzen. – Basszus, ez rosszul hangzik.
– Elég rosszul – mondom,
és végighúzom a kezemet az arcomon.– Nem is tudom, talán egyszerre elég egy
csapás, szoktassuk hozzá a gondolathoz, talán még tovább is léphetne, mielőtt
rájönne, hogy Jo az?
– A végén még vissza
fog nyalni a fagyi.
– Tudom, de most
nincs más lehetőségem – ismerem el. – Csak nem akarom, hogy Jo
kiboruljon és lelépjen, mert rosszul érzi magát. Úgy érzem, hogy az, ahogy
Elizabeth kezeli ezt, irányítja Jo reakcióját, és ez nem tetszik.
– Mert nem te
irányítasz? – kérdezi Faye vigyorogva. – Tipikus alfaviselkedés. De
képes vagy rá, mert le tudod beszélni Jot a párkányról. Csak egy ideig sokat
kell majd nyugtatgatnod. Nehéz megbirkózni a bűntudattal, még akkor is, ha
helytelen.
– Tudom – motyogom.
– Saját tévéműsorod lehetne. Mint Dr. Philnek.
Játékosan megpaskolja
a karomat. – Tényleg kellene egy valóságshow, milyen király lenne? Bár valószínűleg egyszer mindannyiunkat
letartóztatnának.
– Amiből remek
tévéfilmet is lehetne csinálni.
– Nagyon igaz.
Mikor hozod már el a zsarudat, hogy mindenki megismerhesse? Hát nem vicces?
Véletlenül összehoztalak vele. Olyan vagyok, mint egy részmunkaidős cupido.
– Talán új
hobbira van szükséged. És az a válasz, hogy akkor hozom ide, amikor már nem úgy
emlegetimindenki, hogy a zsaru.
– Micsoda? De
hát ő az.
Talon besétál, és
vigyorog, amikor meglát engem. – Nem láttalak azóta, hogy részegen
kitettelek a zsaru házánál, miután az éjszakát azzal töltötted, hogy
sztriptíztáncosnőkkel táncoltál a Pony-ra.
– Remek dal – teszi
hozzá Faye,de aztán összeszűkíti a szemét, és rám szegezi az ujját. – A Toxicba jártál?
– Talonnak be
kellett ugrania – mondom vállat vonva. – Nem mintha megdugtam volna
az egyik sztriptíztáncost.
Ami azt illeti, még
csak fel sem állt, amikor néztem őket, nem mintha ezt be akarnám vallani.
– De nem kellett
volna két órát maradnunk – teszi hozzá Talon, a szarkeverő.
Ellene fordítom a
lapokat. – Tia tudja, hogy ilyen sokáig ott maradtunk?
– Igen – feleli
vidáman, felugrik a pultra és leül. – Mondtam neki, hogy feldúlt vagy, és
az üveghez fordulsz, ezért nem hagyhatlak ott. Csak jó barát akartam lenni.
– Tudja Jo, hogy
ott voltál? – kérdezi Faye, miközben kettőnk között pillantgat. – Egyébként
ti ketten olyan viccesek vagytok, mint egy öreg házaspár.
– Akárcsak te és
Sin – vágok vissza,elhúzódva a csapkodó keze elől.
– Sin és én nem
vagyunk öregek. Mi egy dögös, fiatal házaspár vagyunk.
– Aha – mondja
Talon vigyorogva. – Mi megyünk a Riftbe, és te is jössz.
– Úgy hallottam – mondom,
elköszönök Faye-től, és követem Talont a bejárathoz.
Segítek Arrow-nak,
amire szüksége van, aztán megyek Jo házához.
Hiányzik nekem.
És remélem, hogy az
Elizabeth-tel kapcsolatosbeszámolómtólmajd jobban érzi
magát velem.
HARMINC
Fordította:
BaBett
Johanna
– És hogy fogadta? – kérdezem
Rangert.
– Nagyon feldúlt volt, de
rendbe fog jönni– mondja, és átkarol, amikor megpróbálok elmozdulni az
öléből. – Nem lehet elkerülni, hogy felzaklassuk őt, Jo. Én soha nem
leszek vele, nem számítanak a körülmények, akár a képben vagy, akár nem. Nem
érzek így iránta. Igen, törődöm vele,de nem akarok vele lenni. Ezt már
megbeszéltük. Idővel minden jobb lesz. Csak ki kell tartanunk, rendben?
Hagyom, hogy szavai átjárjanak,
de ez még mindig nem veszi el a fájdalmat és a bűntudatot, hogy hozzájárulok a
saját unokatestvérem boldogtalanságához.
– Rendben – válaszolom,
arcomat a mellkasába temetve. – Miért kell mindennek ilyen bonyolultnak
lennie?
Travis szavai még mindig nem
mennek ki a fejemből, és az a tény, hogy a némaságával eléggé kitüntet, kezd a
vállamra nehezedni. valahányszor Travis közelében vagyok, érzem, hogy csalódott
bennem, és bár nem hiszem, hogy az ítélete igazságos, mégis fáj, hogy ilyen
hűvösen viszonyul hozzám. Hol van a támogatás? Vagy legalább a "Te egy
idióta vagy, de én azért támogatlak, mert neked kell együtt élned a
döntéseiddel". Bármi más, mint amit tőle kapok.
– Mindenkinek vannak kis
buktatói az úton – mondja Ranger, majd azt mormogja:– Legalábbis én
ezt hallottam. De legalább a miénknek semmi köze az egymáshoz való
viszonyunkhoz; csak külső dolgok okoznak nekünk poklot.
– Ami nem könnyíti meg a
helyzetet – nyögöm, felemelem az arcom, és a kezemet a borostás arcára
teszem. – Mikor mondjuk el neki, hogy én vagyok az?
– Nem tudom, Jo. A te
döntésed. Ezt rád bízom – mondja, miközben homlokát az enyémhez támasztja.
– Szeretlek. Nem érdekel, hogy mi történik még, de nem akarlak
elveszíteni.
A szemeim tágra nyílnak, amikor
először hallom, hogy kimondja ezt a szót. Ez az első alkalom, hogy apámon kívül
más férfi mondta nekem ezt. Nagyot nyelek, és egyenesen a szemébe nézek.
– Én is szeretlek, Ranger – mondom
mosolyogva, és előrehajolok, hogy megcsókoljam az ajkát. Lehunyom a szemem,
csak élvezem a pillanatot, az érzést.
Szeret engem.
És jó érzés hangosan kimondani
neki ezeket a szavakat; nem számít, milyen őrültségnek tűnik, de ez az igazság.
– Jól is teszed – mondja,
amikor véget vet a csóknak és az ajkaimra mosolyog.
Kihúzom a haját a lófarokból,
és végigsimítok rajta az ujjaimmal. – Szeretsz engem?
– Igen, szeretlek – mondja,
ajkait az enyémre tapasztja, és olyan szenvedéllyel csókol, amely egyezik a
szavaival. Feláll, a karjaiba vesz, és felvisz a szobámba. Imádom, ahogy
felemel, mintha nem lenne súlyom, milyen nagy és erős. Olyan nőiesnek érzem
magam tőle, ami nehéz mutatvány az én pályámon. Letesz, a lábam a hálószobám
szőnyegéhez csapódik, aztán segít levetkőzni, amíg teljesen meztelen nem
leszek. Én is segítek neki ugyanebben, aztán térdre ereszkedek, és a kezembe veszem
a kemény farkát. Lenéz rám, szemei sötétek és félig lehunyt szemmel figyeli
minden mozdulatomat, miközben néhányszor megsimogatom, majd a makkját a számba
veszem. Szopom, aztán kiveszem ésmegnyalom a nyelvemmel, kicsit ingerlem,
mielőtt a lehető legmélyebben a számba venném, majd megint kiengedem. A bal
kezemmel tartom a tövét, bár a kezem nem éri át, és az arcomat beszívva fel-le
szopogatom.
– Bassza meg, Jo– suttogja,
kezét a hajamba fonja, és gyengéden megrángatja a rövid szálakat. – Igen,
pont így.
Folytatom, fel-le csúsztatom a
számat, amíg az állkapcsom elkezd fájni, így a kezemmel pumpálok néhányat, hogy
a szám egy kis szünetet tartson. Megnyalom alulról a tövétől a hegyéig, majd
visszacsúsztatom a számba, és tovább szopogatom. Olyan hang tör fel a torkából,
amitől még mélyebbre szívom, amíg el nem éri a torkomat, és ki kell húznom. Épp
azon vagyok, hogy beszívjam a számba, amikor a karjaimnál fogva felemel, és hátralökaz
ágyra. Széttárja a combjaimat, és már rajtam is vanszája. Már nedves vagyok, tudom,
hogy felizgatott, hogy leszoptam, és amikor megnyalja a csiklómat,többre vágyva
felé billentem a csípőmet. Megragadja a combomat a kezeivel és a matrachoz
szorít, tehetséges nyelve nyögésre és olyan hangokra késztet, amiket soha nem
adnék ki, ha most én irányítanám a saját testemet.
– Ranger – könyörgöm,
annyira el akarok élvezni. Szopogatja a csiklómat, ami az őrületbe kerget,
kezeim a lepedőbe markolnak, a körmeim is belevájódnak, ahogy az orgazmus
mindent felemészt bennem. Még mindig elveszek a gyönyörben, amikor belém
csúszik, rám támaszkodik, az ajkai az enyémre tapadnak, a teste nagyobb
élvezetet okoz nekem, mint amit valaha is ismertem. Végigsimítok a hátán,
érzem, ahogy az izmai dolgoznak minden egyes lökésnél, és felemelem a csípőmet,
hogy találkozzam az övével. Egy gyors mozdulattal kihúzza magát belőlem, és a
hasamra fordít, majd hátulról hatol belém. Felnyomom a térdeimet és felnyögök,
amikor a kezét kinyújtja, hogy az egyik mellbimbómmal játsszon, majd a másikkal
a melleimet gyúrja és szorítja finom nyomással. Aztán a csiklómra vándorol a
keze, gyengéd körkörös mozdulatokkal dörzsölni kezdi, amitől az előttem levő
párnára harapok.
– Kurvára tökéletes vagy – morogja,
és megcsókolja a gerincem közepét. – Az enyém vagy, Jo.
Ekkor már képtelen vagyok
megszólalni, és hallom a mély kuncogását, amikor rájön erre.
– Szólj, mikor fogsz
elélvezni – mondja, és megcsókolja a nyakamat. Az ajkai a fülemhez
vándorolnak, miközben azt suttogja: – Veled akarok elmenni.
Végigcsókolja az állkapcsomat, amikor
azt mondom neki: – Most.
– Kibaszottul köszönöm – nyögi,
kezét a tarkómra helyezi, és gyengéden megszorítja, ahogy elélvez. Beleharapok
a párnába, a gyönyör még intenzívebb, mint korábban.
Amikor magamhoz térek, és
Ranger kicsúszik belőlem, lesüllyedek a matracra, az utolsó csepp energia is
kiszállt belőlem. Boldognak, jóllakottnak és szeretve érzem magam.
Újra megcsókolja a gerincemet.
Elmosolyodom, és lehunyom a
szemem.
• • •
Amikor Elizabeth felhív, és a
sírás határán van, úgy érzem, hogy a legrosszabb ember vagyok a földön. Olyan
boldog voltam ma. Ranger itt aludt, egész éjjel beszélgettünk és szeretkeztünk.
Tökéletes éjszaka volt.
És ha lehetséges, most még
jobban megőrülök érte, mint tegnap.
– Cam találkozgat
valakivel; fogalmam sem volt róla – mondta, és egy frusztrált hangot ad
ki.
– Ó– mondom, és nem
tudom, mit válaszoljak neki. – Sajnálom.
– Én is. Olyan hülyét
csináltam magamból. Őszintén azt hittem, hogy végül meglátja, hogy nagyszerűek
lehetnénk együtt, de azt hiszem, ez nem fog megtörténni. Talán túl sok
romantikus regényt olvastam. Az ilyen dolgok nem történnek meg a való életben,
ugye?
De igen. Velem most is megtörténik,
csak az enyémnek ára van és ez az.
– Nem hiszem, hogy hülyét
csináltál magadból. Nem bántad meg, ugye? Biztos vagyok benne, hogy találkozol
valakivel, aki csodálatos.
– Legyen igazad – morogja,
majd azt mondja: – Szeretnék este kirúgni a hámból, csak hogy eltereljem a
figyelmemet. Nem voltam szórakozni, mióta mindez történt. Szóval nem akarsz
eljönni velem és Helennel?
– Hová? – kérdezem, a
szemöldökömet ráncolva, miközben azon tűnődöm, hogyan fog ez menni.
– Egy bárba vagy egy
klubba. Ihatnánk pár pohárral és táncolhatnánk egyet, jó móka lesz – mondja,
és hirtelen feldobottnak tűnik.
Nem emlékszem, mikor voltam utoljára
klubban. Évekkel ezelőtt lehetett, talán három vagy négy éve. Sosem voltam
igazán oda a klubokért. Nem bánom, ha néha-néha beülök egy bárba, de egy
klubba? Nem igazán az én világom.
– Nem is tudom,
Elizabeth...
– Hétkor érted megyünk – mondja,
és leteszi a telefont. Bámulom a telefonomat, és azon tűnődöm, mit fogok
csinálni. Olyan hamis érzés vele tölteni az éjszakát, főleg, hogy nem tudja az
igazat Rangerről és rólam, de azt akarja, hogy ott legyek, és próbál újra
kimozdulni. Még csak nem is találok jó kifogást, hogy miért nem megyek, mert
holnap szabadnapos vagyok. Elküldök Ranger-nek egy gyors sms-t, hogy később
szórakozni megyek, szóval meg kell változtatnunk a terveinket.
Mi,
miért?
Elizabeth
el akar menni egy klubba, és úgy tűnik, hogy kötelező a részvétel.
Elküldöm az üzenetet, és
folytatom a takarítást. Mit fogok felvenni ma este? Biztos vagyok benne, hogy
van néhány ruhám a szekrényem mélyén, de már egy ideje nem jártam olyan helyen,
hogy ki kellett volna öltöznöm. Vagy kellene? Talán egy kicsit több alkalmi
megjelenést kellene beiktatnom. Bemegyek a szobámba, és elkezdek turkálni a
ruháim között. Egy sima, fekete ruhát választok, ami egyszerű, de szűk szabású,
hozzá bokacsizmát, aminek kis sarka van, pont jó ahhoz, hogy szexi és kényelmes
legyen egyszerre. Semmi sem rosszabb, mint amikor a lábad az éjszaka közepén
megfájdul. Kiterítem a ruhát, a csizmát az ágy elé teszem.
Van egy olyan érzésem, hogy a
ma este nagyon érdekes lesz.
A
zsaru elmegy szórakozni, mi?
El tudom képzelni, hogy jól
mulat magában.
Igen,
van valami problémád ezzel?
Küldj
egy képet, bébi.
Majd
meggondolom.
Akarod,
hogy elvigyelek titeket, lányok?
Nem.
Nem vihet el minket. Elizabeth
megpróbálja elfelejteni őt, és ez csak kínos lesz. Mi van, ha felhozza a
beszélgetésüket? Ez az egész dolog annyira kibaszottul elcseszett. Olyan rossz
ember vagyok.
Jo.
Nem.
Miért
nem?
Tudod,
miért, Ranger.
Rendben,
akkor elküldöm az egyik emberemet.
Nem
szükséges.
Egy
klubba megyünk, nem háborúba.
És
én zsaru vagyok, vagy már elfelejtetted?
Hívj,
ha szükséged van rám. És hívj, ha hazaértél.
Miért?
Hogy
tudja, biztonságban vagy.
A telefonra mosolygok, amikor
újabb sms érkezik tőle.
És
hogy átjöhessek.
❤️❤️❤️
VálaszTörlés