25. - 26.-27. Fejezet

 

HUSZONÖT

Fordította: Tony

 

 

Ranger

 

– Tehát tegnap megjavítottad a zárakat az ablakán, és ma megint azt kérte, hogy menj át? – kérdezte Faye, egy kést dobva a céltáblába. – Elmész? Ha tényleg fél, akkor miért nem kéred, hogy jöjjön, és maradjon itt a klubházban? Most már nem úgy van, mint a régi időkben, amikor még volt takargatnivalónk. Idehozhatod egy időre.

– Megkérdezhetem – felelem vállat vonva. – Talán elfogadja.

– És akkor több időt tölthetsz Joval.

Nem tudom, Faye hogy jön rá mindenre – olyan, mintha mindenkit követne. Senki sem menekül.

– Szemétnek érzem magam, mert pontosan ezt akarom csinálni – ismerem be, felkapom a kést a fűből, és célzok. Eltalálom a célt, de nem a közepén, ahogy ő. Felém villant egy vigyort, én pedig összehúzom a szemem. Nem szeretek veszíteni. Régebben nem gyakoroltam a késdobálást, de úgy tűnik, szükség lesz egy kis gyakorlásra. Nem hagyhatom, hogy egy nő fölém kerekedjen, habár van annyi eszem, hogy ezt ne mondjam ki hangosan, különösen a mellettem álló nő jelenlétében.

– Most abban az új szakaszban vagy – mondja Faye eltűrve a haját az arcából. – Állandóan azzal a személlyel akarsz lenni.

– Mikor lesz vége ennek a szakasznak? – kérdezem kíváncsian.

– Ha rájövök, tudatom veled – mondja, és rám kacsint.

Elrejtem a vigyorom, és felkapok még egy kést. Csak remélni tudom, hogy én is úgy leszek, mint ő Sinnel. Ők ketten erőpáros, és úgy erősek, hogy közben nem változtatták meg egymást. Csak tiszta szeretet, elfogadás és megértés. Soha nem hittem volna el, hogy létezik ilyen, ha nem látom a saját szememmel. Ez a fajta bizalom és hűség az, amiről úgy gondoltam, soha nem lesz az enyém, de ez azelőtt volt, hogy megakadt a szemem a szőke bombázómon.

– Meglátom, mit gondol.

Habár van egy olyan érzésem, hogy ha rájön, hogy az éjszakát Joval akarom tölteni, a válasz nem lesz.

– Nyilván csak azt akarja, hogy a közelében légy. Ha valóban félne, felhívná Jot, vagy elmenne a családjához – mondja Faye, és rám pillant a szeme sarkából. – Mi a baj, Ranger?

– Köztünk marad? – kérdezem, bár kétlem, hogy neki és Sinnek van titkuk egymás előtt.

– Mindig.

– Nem tud rólam és Joról, és nem tudom, hogy fogadná ezt az egészet, mert úgy tűnik, évek óta rólam beszélt – próbálom elmagyarázni. – De ő Camnek hívott, Jo csak Rangerként ismert.

Faye szeme tágra nyílik, és dobás közben lemerevedik. – Tehát Elizabeth érzett valamit irántad, Jo ezt nem tudta, beléd szeretett, és most féltek elmondani Elizabeth-nek, mert sérülékeny, és nem akarjátok megbántani?

– Valami ilyesmi – ismerem be összeroskadva. – Sőt, rosszabb. Nyilvánvalóan leginkább azért volt abban a motoros bárban, mert engem akart megtalálni.

Faye arcáról eltűnik a szokásos jókedv. – Most viccelsz? Miből gondolta, hogy ez biztonságos? Egyértelműen ostoba. Vagy zaklató. Örülök, hogy nem őt választottad. Nem illene ide.

Szerintem sem igazán illik ide, de ezt megtartom magamnak.

– Hibát követett el – mondom, fogalmam sincs, miért állok a pártjára. Azt hiszem, sajnálom. Végülis a barátom, és miatta ismertem meg Jot. Nem akarok megbántani senkit, nem vagyok seggfej, és Elizabeth már így is sok mindenen ment keresztül. Néha úgy érzem, az egész helyzet nem nagy dolog, főleg, amikor Joval kettesben vagyunk, máskor meg úgy érzem, az egésznek nagyon rossz vége lesz. Elbaszott dolog, ez van.

Mi van, ha Jo lelkiismerete azt mondja, hogy nem éri meg miattam elveszítenie az unokatestvérét? Vagy mi van, ha ez az egész dolog teljesen máshogy sül el, és Elizabeth-et nem érdekli? Lehet, hogy csak egy másik férfi kell, akibe belebolondulhat.

Faye-t tanulmányozom, tudva, hogy ha valakivel érdemes összeesküvést szőni, az ő.

– Ismerem ezt a nézést – mondja, felém fordul, és teljes mértékben rám figyel. – Mi az ördögi terv?

Elvigyorodok. – Esetleg a hétvégén csinálhatnánk egy bulit – mondom.

– Folytasd – int Faye a kezével, arcán érdeklődéssel.

– Esetleg meghívhatnánk néhány megnyerő férfit erre a bulira – mondom tipródva. – És talán valamelyik érdekelni fogja a bajbajutott lányt.

– Értem – feleli Faye, és felemeli az állát. – Mint Hamupipőke bálja, csak itt Elizabeth-é lenne a kiváló hús.

– Komolyan ezt mondtad? – kérdezem, csodálkozva, honnan jött ez a hülyeség. – Ismersz kiváló húst? Az összes pasi foglalt.

– Igen, ezt mondtam – válaszol közelebb lépve. – Szerintem működhet az ötlet, de figyelj, nemrég rabolták el meg minden, úgyhogy ne legyünk érzéketlenek.

– Épp az imént nevezted ostobának és zaklatónak – mutatok rá.

– Ne hánytorgasd fel a múltat – mondja morcosan. Kezdek azon gondolkodni, hogy Faye hivatalosan is őrült-e. – Miért nem adunk neki egy kis időt, és később hozzuk fel a motoros kolbászfesztivál ötletét? Azt hiszem, tudok is egy srácot. Nagyon baba, minden nő úgy gondolja.

– Oké, jegeljük a tervet – mondom, és lehajolok, hogy megsimogassam Coltot, Shayla kutyáját. – Megyek Johoz. Mondd meg a fiúknak, hogy hívjanak, ha kell valami. Este beugrok Riftbe, Sin szeretné, ha megnéznék néhány számlát.

– Megmondom – mondja Faye, leül a fűre, és átöleli Coltot. – Jó szórakozást, Ranger. Rengesd meg a világát! Hozd át a sötét oldalra!

•  •  •

A melegét érzem a hátamon, a karjai átölelik a derekam, most már tudom, milyen érzés a menyország. Nincs is jobb, mint megosztani valamit, amit szeretsz valakivel, akivel nem tudsz betelni, és dagad a mellem attól, hogy Jo a motorom hátulján van. Oda tartozik, ahol éppen van, a pasijába kapaszkodva. Miután megint feltűntem a házánál – ezúttal kicsit később, hogy már otthon legyen –, vacsorát főzött nekem, aztán motorozni mentünk. Igazán meg tudnám szokni.

Határozott cél nélkül, elmotorozunk a most elhagyatott Wild Men klubház mellett, ami kicsit fáj, de próbálok nem foglalkozni vele. Habár Slice-ról kiderült, hogy egy hátbatámadó seggfej, a többi férfi pedig idősebb volt és eléggé haszontalan, ők voltak azok, akikkel rengeteg időt töltöttem, jót és rosszat egyaránt. A családom voltak. Azt hittem, a Wild Men egy erős klub, de tévedtem. A bizonyíték az üres épület, tele emlékekkel és azzal, ami lehetett volna.

A telefonom folyamatosan rezeg a bőrdzsekim zsebében, és tudom, hogy Elizabeth az, de várnia kell, amíg egy kis időt töltök Joval. Helen ott van vele, tehát nincs egyedül. Ha valami baj van, hívja a rendőrséget. De semmi baj nem lesz, Faye gondoskodott róla azzal, hogy bárki, aki felismerhetné Elizabeth-et, most a rácsok mögött van, vagy halott. Kiverem őt a fejemből, és Jora gondolok, és arra, hogy szerintem hol tetszene neki, ha megállnék. Fontolgatom, hogy a tengerpartra viszem, de végül egy festői parkban kötünk ki egy tó partján, ahol már jártam néhányszor. Lesegítem a motorról, leveszem a sisakját, és az ujjaimmal lesimítom a rövid haját. Kibaszott gyönyörű a holdfényben, én pedig nem tudom megállni, hogy meg ne csókoljam.

– Sétálunk? – kérdezem, miközben elhúzódok. – Nagyon szép itt.

– Persze – mondja, mosolyog, és a kezembe csúsztatja az övét.

Viszonzom a mosolyt, és végigvezetem az ösvényen, azon tűnődve, hogy ez most romantikusnak számít, vagy komplett hülyét csinálok magamból.

Valószínűleg mindkettő.

– Min gondolkodtál? – kérdezem, ahogy leülünk egy padra a tóval szemben. – Élvezted a motorozást?

– Igen – válaszol mosolyogva. – Látom a vonzerejét. Alig várom, hogy hazamotorozzunk. Esetleg legközelebb vezethetek én?

– Mi, az én motoromat? – kérdezem tágra nyílt szemmel. – Senki más nem vezette még rajtam kívül.

A szemét forgatja, és játékosan oldalba bök a könyökével. – Hát, akkor lehet, hogy én leszek az első.

Olyan kicsi és kecses, hogy néha elfelejtem, milyen vakmerő tud lenni. Ő egy rendőrnő, egy harcos, és valószínűleg már tud motorozni. Senki sem vezette eddig a Harley-mat, de vele kivételt tennék. De ezt nem kell tudnia – meg fogom dolgoztatni érte.

– Meglátjuk – motyogom, de a gondolattól, hogy a motoromon ül, kicsit kemény leszek. Meg akarom dugni a motoromon. Kíváncsi lennék, hagyná-e. Ha nem kellene hamarosan indulnom a Riftbe, megpróbálnám kihúzni a listámról most ezt a tételt.

– Vehetnék egy saját motort – jelenti ki. – Versenyezhetnénk.

– A törvény embere mondhatja, hogy versenyezni akar velem? – kérdezem nevetve. – Basszus, túl régóta lógsz velem, Jo.

– Nem hiszem, hogy illegális, ha én csinálom – vigyorog a kis boszorkány. – Majd azt mondom, hogy csak üldöztelek, hogy letartóztassalak.

– Legalább azt beismerted, hogy én lennék elől – mondom, és beleegyezően bólintok.

– Hát persze, hogy te csak ezt fogtad fel belőle – mordul fel, felém nyúl, és megfogja a bőrdzsekim hajtókáját. – Jól nézel ki benne.

– Igen? Szerintem ez az én szövegem.

Lecsúsztatja a kezét a cipzáron. – Áh, szerintem a bőr dolgot már elintézted, Ranger. Soha nem néztem meg a motorosokat, de valamiért rajtad minden olyan vonzó. Azt hiszem, ez miattad van, tudod?

Az egyszerű szavai jelentenek nekem mindent. A legjobb érzés tudni, hogy nem egyedül vagyok így, hogy ő is annyira akar engem, mint én őt. – Honnan jöttél?

– Ezt én is kérdezhetném – válaszol, és félénken lehajtja a fejét.

Felállok a padról, és felé nyújtom a kezem. Elfogadja, én pedig felhúzom, aztán a kezem végigsiklik a testén, és megáll a csípőjén, amit annyira szeretek. Lehajolok, és az ajkára tapasztom az enyémet, lassan, érzékien megcsókolom. Szeretek vele, körülötte lenni. Ennyi elég nekem. Részegítő és függővé tesz. Kielégítő. Felsikít, amikor hátrahúzódom, aztán a karomba emelem, átdobom a vállamon, és visszaviszem a motorhoz. Leültetem, aztán újra megcsókolom, az ajkaira mosolygok.

Soha nem elég.

Szivatni szoktam a srácokat a klubházban, de most én is rohadtul elkaptam.

És ez minden.

– Nem akarlak hazavinni, de be kell vonszolnom a seggem a Riftbe – mondom sóhajtva.

– Aztán mész Elizabeth-hez – teszi hozzá, szintén sóhajtva. – Kérdezhetek valamit?

– Bébi, bármit kérdezhetsz – biztosítom, mert azt akarom, hogy megnyíljon felém. – Mire gondolsz?

– Rád hajtott, amikor nála voltál? – kérdezi, és a szemembe néz. – Az biztos, hogy akar téged, de próbált is valamit? Nem kérdeztem, mert rájöttem, hogy úgyis mondtad volna, de mivel nem mondtál semmit, állandóan ezen jár az eszem.

Töröm a fejem, hogyan válaszolhatnék teljesen őszintén. – Nem próbált megérinteni, vagy ilyesmi. Köntösben mászkált a házban, de lehet, hogy ez normális nála? Egyébként csak a fejét hajtotta a vállamra. Semmi sem történt, és semmi sem fog történni.

– Majd elintézem, rendben? Ha próbálkozik valamivel, csak megmondom neki, hogy van valakim, és ez van. Nem kell aggódnod, Jo. A tiéd vagyok, és ezen semmi sem változtat.

Válaszul közelebb húzza az fejemet, az arcomra teszi a kezét, és megcsókol.

•  •  •

– Merre jártál mostanában? – kérdezi Talon, és figyel, miközben a Rift egyik irodájában ülök az asztalnál, és a klub számláit ellenőrzöm. – Úgy érzem, szinte nem is találkoztunk, mióta visszajöttél.

– Tudom – mondom, szünetet tartok, és felnézek. – Van holnapra valami terved? Lehet, hogy átjövök, és kicsit zaklatlak téged és Tiát.

– Tudod, hogy szívesen látunk – válaszolja Talon azonnal. – Saját szobád van nálunk, testvér. Csak még nem használtad. Biztos, hogy minden rendben? Baromi szórakozottnak tűnsz.

– Minden oké – mondom. – Csak elfoglalt voltam. És maradjon köztünk… találkozgatok valakivel. De határozottan kell időt szakítanunk rá.

– Tudtam – mondja vigyorogva. – Melyikük az? Elizabeth vagy a zsaru? Én a zsarura voksolok.

– Miért mondod ezt?

– Mert ismerlek – válaszol, megrázza a fejét, a szeme mosolyog. – Soha nem a könnyebb utat választod, és mindig a különlegeshez és az egyedihez vonzódtál. Ezért is unatkoztál a klubbeli nőkkel, igaz? Nincs kihívás, túl kiszámítható, túl várható. Mindenki ezt csinálta, és te nem szereted azt csinálni, amit mindenki más.

– Ilyen könnyen kiismerhető vagyok? – kérdezem őt figyelve. – Én nem játszom Joval, Talon. Ez valami más, nem tudom megmagyarázni, de ő az enyém, és megteszek mindent, hogy megtartsam.

– Ez nekem többnek tűnik, mint találkozgatni valakivel – mondja Talon, és szórakozottan dobol az öklével az asztalon. – Ő egy zsaru. Szerinted ez működni fog?

Bólintok.

– Hogy fog ez hatni a munkahelyi hírnevére? – kérdezi Talon, és végigfuttatja a kezét a fehéresszőke haján. – Mi van, ha fel akarják őt használni, hogy lekapcsolják az MC-t? Erre gondoltál?

És ezért nem akarok rólunk beszélni senkinek. Nem akarom ezt hallani. Helytállóak az érvei? Igen. De akarom, amit akarok, és hallgatva a logikára, az érvekre vagy sem, nem fogom meggondolni magam. Ez Jora és rám tartozik, és senkinek semmi köze hozzá.

– Ellenőrzés alatt tartom, Talon – mondom, és azt akarom, hogy mellém álljon. Az előttem levő dokumentumok felé fordulok, és remélem, hogy békén hagy.

– Ranger…

– Tudom, Talon – mondom lágyan. – Hidd el, tudom, de akkor sem maradok távol tőle. Ha felmerül valami probléma, majd elintézem, baszki, rendben? Most azonban ki kell találnom a dolgokat, és nekem kell megtenni. Adsz időt, hogy intézkedjek, mielőtt rám szállsz?

Zöld szeme összeszűkül, de aztán aprót bólint. – Oké. Ha szükséged van rám, itt vagyok.

– Tudom – mondom őszintén, és a szememben láthatja, hogy mennyire értékelem. – Köszönöm.

– Akkor hagylak – mondja, még egyet koppant az asztalon, aztán ellép. – Holnap találkozunk nálunk? Gyere ebédre.

– Jól hangzik – mondom, és felemelem az állam. – Szólj, hogy vigyek-e valamit.

Talon az ajtóhoz sétál, és kinyitja. – Tia majd gondoskodik róla, testvér. Örülni fog, hogy lát. Rhett is. – Én is várom, hogy láthassam őket holnap. Talon kimegy, és becsukja maga mögött az ajtót.

Visszatérek a feladatomhoz, befejezem, aztán felkapom a dzsekimet, és kész vagyok indulni Elizabeth-hez. Megnézem a telefonom, és látom, hogy van tőle két nem fogadott hívásom. Küldök neki egy rövid üzenetet, mert nem akarom, hogy aggódjon, aztán felszállok a motoromra. Munkának érzem, hogy oda kell mennem hozzá, és utálom, hogy nem olyan érzés, mintha két barát együtt lógna. De nem tudom, mi mást tehetnék, kivéve, ha elfogadom Faye ajánlatát, hogy ha tényleg fél, akkor költözzön be a Wind Dragons klubházába.

Kibaszottul fogalmam sincs, hogy mit kezdjek most az életemmel.

És az elbaszott dolog? Még az sem érdekel, ha ez azt jelenti, hogy Joval lehetek.

HUSZONHAT

Fordította: Red Ruby

 

 

Johanna

 

Csukott szemmel futtatom le ujjaimat az alkarja belsején. Szeretem, amikor az ágyban van velem. Csak a jelenléte is békés. Nem bánom, hogy felkeljek a kopogására az ajtómon kora reggel – ténylegesen, amikor meghallottam őket, mosolyogva keltem fel. Most félálomban vagyok, és ő mellettem van, cuki kis dolgokat csinál, minthogy átfuttatja a kezeit a hajamon és masszírozza a fejbőrömet, egy sokkal relaxáltabb állapotba ringatva engem.

•  •  •

– Hogy vagy?– kérdezem Elizabeth-et, ahogy leülök az ebédlőasztalánál. Mindenki egy családi vacsorát akart.

– Elég jól – mondja, iszik ez kortyot a pohár vörösborából. – Beszéltem egy szakemberrel mindenről, és ez segít. Jövő hétenvisszamegyek dolgozni. Vissza akarom kapni az életem. Nem akarok összetört lenni, egész akarok lenni.

– Olyan büszkének kellene lenned magadra – mondom neki –, amiért ilyen erős vagy.

Semmit sem tudok a pszichológiáról, de eleget tudok a poszttraumás stresszről. Láttam az évek során a rendőrségen. Vannak dolgok, amikből nem lehet visszajönni. Megváltoztatnak, a fájdalom visszafordíthatatlan.

– Tudod, sosem köszöntem meg neked mindent, amit tettél, hogy megtalálj – mondja, és a füle mögé tűri a haját. – Helen mesélte, hogy sosem adtad fel, milyen elszánt voltál. – Leteszi a poharát, és magához húz egy ölelésre. – Köszönöm, Jo. Nélküled és Cam nélkül...

– Ne is gondolj rá – mondom neki a hátát dörgölve. – Most már vége. És én csak a munkámat végeztem.

– Többet tettél, mint a munkád, és ezt tudod – mondja halkan, hátrahúzódik, és gyengéden elmosolyodik. – És visszahoztad Camet az életembe. Ha van valami, amit tehetek érted valaha, kérlek, tudasd velem.

Kierőltetek egy mosolyt, és borosüvegért nyúlok, hogy töltsek magamnak még egy pohárral. Próbálom rendezni az életemet, de amikor állandóan őt hozza fel, nehéz feldolgoznom, ami most történik. Camről beszél, de nem tudja, hogy ő az én Rangerem. A bűntudat egyenesen mellbe vág. Utálni fog engem. Ez már olyan messzire ment, hogy nem tudom, mit tegyek, mit mondjak, vagy hogyan hozzam szóba. Én kezeljem, vagy ő? Ültessük le együtt? Nem tudom. Szörnyű ember vagyok. Ez a lány a vérem, a családom, és én továbbra is Rangerrel vagyok a háta mögött. Megérdemli, hogy tudja az igazat.

– Hé, minden oké? – kérdezi tőlem, szemöldökét összevonja aggodalmában. – Épp megittál egy egész pohárral, mintha egy koleszes bulin lennénk.

Bárcsak egy koleszes bulin lennénk.

– Jól vagyok – motyogom, körbepillantva a szobában. – Szerzek egy kis vizet a konyhából. Akarsz valamit?

– Nem, én jól vagyok – mondja, még mindig engem nézve.

Felállok, és a konyhába megyek, felkapok egy poharat, és a mosogatóból csapvizet engedek bele. Miközben az ablakon bámulok ki a sötétbe, azon tűnődöm, vajon mit csinálhat most Ranger. Ebben a pillanatban tudom, hogy ez így nem mehet tovább. Nem akarok ma este egyedül hazamenni, miközben ő idejön, hogy vigyázzon Elizabeth-re. Nem tudom megtenni. A teljes igazságnak ki kell derülnie. Nem tudok folyton úgy érezni, mintha a világ tetején lennék, hogy aztán a legrosszabb embernek érezzem magam a világon.

Ez nem én vagyok.

Hirtelen felindulásból küldök neki egy gyors sms-t, hogy beszélnünk kell.

– Jól vagy? – kérdezi tőlem az unokatestvérem, Jack, megállva mellettem.

– Jól vagyok – mondom, megfordulok és ránézek. – Csak fáradt vagyok. És nálad milyen a helyzet?

– Nem rossz – mondja, még mindig aggodalom felhőzi az arcát. – Csak elfoglalt vagyok, biztos vagyok benne, tudod, az milyen.

– Igen – mondom, magamra erőltetve egy mosolyt. – Te még mindig tiprod a szíveket, vagy mi?

Kezét a szívére teszi. – Fáj, hogy ezt gondolod rólam, Jo. Nem tehetek róla, ha én vagyok a hölgyek kedvence.

A szemeimet forgatva felé fordulok. Jack tizenkilenc évesen még egy baba, és egy abszolút szívtipró. Bár, ha belenézel azokba a barna szemekbe, meg tudod mondani, hogy ő egy öreg lélek. – Remélem, védekezel.

Nevetni kezd, támogatásért a pultnak dől. – Senkit sem fogok teherbe ejteni, ne aggódj.

–  A kihúzós módszer nem működik – tanácsolom.

Megpróbál nyugodt arcot vágni. – És ezt honnan tudod? – megdörzsöli a hasamat. – Titkos cipó sül a kemencédben?

– Nem – mondom, játékosan elcsapva a kezét. – Anyukád mondta, hogy így esett teherbe veled.

Megáll, és összerezzen. – Élhettem volna enélkül a tudat nélkül, Jo. Köszönöm, igazán köszönöm. Megyek, szerzek magamnak egy italt.

Elhagyja a konyhát, otthagy magamban vihogva.

 

Minden rendben?

 

A telefonomra bámulok. Minden rendben? Fogalmam sincs. Válaszul megmondom neki, hogy üzenni fogok, amikor hazaérek, és megkérdezem, hogy ráér-e átjönni, így tudnák szemtől szembe beszélni.

 

Persze. Üzenj és ott leszek!

 

Elizabeth és Helen sétál be a konyhába, és hallom a beszélgetésük végét. – Csak most kezdjük újra megismerni egymást. Nem akarom, hogy sajnálatot érezzen irántam, azt akarom, hogy akarjon engem.

Bassza meg.

Szóval ez a terve. Azt hiszem, tagadásban voltam, és azt hittem, hogy talán csak barátként akarja őt maga körül tudni. Teljes tagadás, és ez könnyű volt, mert nem láttam őt olyan sokat. De most, itt a házában, amikor hallom, hogy beszél róla, rájöttem, hogy borzasztóan rosszul kezeltük az egészet.

A francba.

– Szóval ti srácok nem csókolóztatok, vagy bármi? – kérdezi Helen, meglepettnek hangzik. – Mindig el kell mennem a házból, amikor átjön, és még csak nem is csókolóztatok? Akkor akár itt is lehetnék, és filmet nézhetnék veletek.

És ez az én töréspontom.

Zavartan, de úgy teszek, mintha minden rendben lenne. Válaszolok, mosolygok, szocializálódom, de amikor a kocsimhoz érek, hagyom, hogy a helyzet valósága elérjen.

Nem fogok sírni.

Elizabeth előbb-utóbb túlteszi magát rajta, nem igaz? Nem mintha szerelmes lenne belé. Persze, tett már lélektársi megjegyzéseket, de ez csak egy elmélet, nem igaz? Lehet szeretni valakit, aki soha nem szeretett vissza? Szerethetsz valakit, akit csak rövid ideje ismersz?

Nem hiszek az insta-szerelemben. Nem, én nem hittem az insta-szerelemben. Nem tudom, hogy szerelmes vagyok-e Rangerbe vagy sem, de azt tudom, hogy ez valami. Nem akarom titkolni, hogy együtt vagyunk. Nem akarok semmit sem titkolni. Az egész helyzet kicsúszott az irányításunk alól, és ezt vissza kell fogni.

Ami a legjobban megrémít, az unokatestvérem haragjánál jobban – az az, hogy nem akarom őt elveszíteni.

Ezt soha nem vallanám be hangosan.

Teljes hangerőre állítom a rádiót, próbálom kizárni a saját gondolataimat, de nem segít. Ezen a ponton nem hiszem, hogy bármi is segítene.

•  •  •

Már ott van, amikor hazaérek, és még csak nem is üzentem neki. Kinyitja nekem a kocsim ajtaját, és a kezét nyújtja. – Jól vagy?

– Igen – mondom, ahogy becsukja az ajtót. Lenyomom a gombot, hogy bezárjam az autót, aztán a bejárati ajtóhoz sétálok. – Csak Elizabeth-tel töltöttem az estét, és hallottam rólad beszélni. Nem gondolom, hogy tovább tudnám ezt csinálni, Ranger. A legszarabb embernek érzem magam, noha semmi igazán rosszat nem csináltam. Azt hiszem, a legrosszabb rész a hazugság. Csak egyenesen meg kellett volna mondanom neki.

De őt épp most mentették meg. Hogy mondhattam volna el neki, hogy lefeküdtem azzal a sráccal, akit ő a nagy Ő-nek tart? Kizárt, hogy megtehettem volna, de minél tovább tart ez az egész, annál inkább azt hiszi, hogy van esélye Rangerrel. Nem rosszabb, ha hagyom, hogy ezt higgye?

Ranger nem szól semmit a dühöngésemre, helyette elveszi tőlem a kulcsaimat, és kinyitja a bejárati ajtót. Besétálok, felkapcsolom a villanyt, és a kanapéra pottyanva az üres tévét bámulom. Leül mellém, és a kezemet a sajátjába veszi. – Mit akarsz, mit csináljak? Örülök, hogy elmondtad nekem, hogyan érzel, Jo, de soha ne mondd, hogy nem tudod ezt tovább csinálni.

Megnyalom száraz ajkaimat és megfordulok, hogy rá nézzek. – Nem tudom, hogy mit kellene csinálnunk, de az, hogy nem csinálunk semmit, rosszabbá teszi ezt, Ranger. Olyan hamisnak érzem, hogy itt ülök veled, mialatt ő úgy beszél rólad, mintha az övé volnál. Ő az unokatestvérem. És átment a poklon. Hogyan tehetnék hozzá a fájdalmához? Olyan önző voltam, és most csak nem látok ebből kiutat. Miért nem lassítunk egy kicsit, amíg rendezzük ezt? Talán találkozik valakivel, és elfeledkezik rólad… Nem tudom…

Úgy nézett rám, mintha elvesztettem volna az eszem. – Lassítani? Mi a faszt jelent ez pontosan?

Lenézek a kezeimre és azt mondom: – Nem tudom, Ranger. Már nem tudom.

– Úgy volt, hogy együtt vagyunk ebben benne. Amikor a szarság nehézzé válik, össze kell fognunk, és megbirkózni vele. Nem elfutunk. Te tényleg nem érted, ugye, Jo?

Feláll, és elmegy.

Én maradok, és szarul érzem magam.

HUSZONHÉT

Fordította: Aemitt

 

 

Ranger

 

FELVESZEM a whiskys poharamat, és megkavarom a borostyánszínű folyadékot, mielőtt iszom egy kortyot.

– Hosszú nap? – kérdezi Shayla, leülve mellém.

– Valami olyasmi – mondom, és nem veszek tudomást arról, hogy a telefonom Elizabeth hívásaitól rezeg.Most nem őt akarom, hogy felhívjon, de tudom, hogy Jo nem fog. Mérges, és én megértem, tényleg, de együtt vagyunk ebben, bármi is történjék. Nem futhat el minden alkalommal, amikor valami felzaklatja, hacsak nem a karjaimba. Én akarom őt, ő akar engem, miért kell ezt megnehezíteni?

– Akarsz beszélni róla? – kérdezi, miközben engem figyel, ahogy még több whiskyt töltök.

– Nem igazán – mondom, és felé fordulok. – Úgy gondolod, hogy ha egy kapcsolat túl nehéz, akkor azzal nem kell foglalkozni?

Átgondolja a dolgot, mielőtt megrázza a fejét. – Nem. Úgy gondolom, hogy néha meg kell küzdened azért, amit akarsz, hogy magad alakítsd a sorsodat. Csak attól függ, mennyire akarod. Néha az, amit akarsz, nem az, amire szükséged van, vagy ami a legjobb neked. Minden a helyzettől függ, Ranger.

– Nagyon akarom őt – mondom, és úgy nézek a poharamba, mintha abban lenne a válasz minden problémámra. – És tudom, hogy nagyon boldoggá tudnám tenni, tudod? Ez nem önző vágy. A világ legboldogabb nőjévé tudnám tenni.

– De ő nem akarja ezt? – Shayla megkérdezi.

– Nem tudom. Shayla, ez mindig ilyen? – motyogom az orrom alatt. Az alkohol megtette a hatását, az elmém eltompult.Talán nem érdemlek meg egy olyan nőt, mint ő.

Shayla az asztalra csapja a kezét. – Baromság, Ranger. Te egy jó fogás vagy. Jóképű, művelt, vagány és vicces. Adok neked egy percet, hogy sajnáld magad, hiszen most veszekedtél, és feldúlt vagy, de csak ennyit engedek meg.

Odanyúlok, és meghúzok egy tincset a selymes, sötét hajából. – Te most leszidtál engem?

– Igen.

– Annyira kibaszottul gyönyörű, Shayla. Tökéletes. Ő az enyém, és kész – mondom, miközben megpróbálom megmagyarázni a kapcsolatomat Joval, és szánalmasan elbukom.

– Rengeteg gyönyörű nő van odakint – mondja lágy hangon.

– De egy sem olyan, mint ő.

És ez az igazság. Úgy hangzott, mintha a szépsége lenne a fő vonzereje, de nem erről van szó.Ez az egyik olyan dolog, ami miatt egész életemben a közelében akarok lenni. Vinnie besétál a szobába, Jordan a karjára támaszkodva, a tekintete egyenesen Shaylára szegeződik. – Készen állsz az indulásra, Shay?

Nem veszi le rólam a szemét. – Igen. Hacsak nem akarod, hogy veled maradjak még egy kicsit, Ranger?

– Megvagyok – mondom, odahajolok hozzá, és megcsókolom az arcát. – Menj, és fektesd le ezt a gyönyörű kislányt. Holnap beszélünk, oké?

– Oké – mondja, és feláll.

Vinnie bólint, miközben elköszönök. Ismét egyedül maradok, újra lejátszom a fejemben a Joval folytatott beszélgetés utolsó részét.

Mindennél jobban akarlak, de nem így.

Azt hiszi, hogy azt akarom, hogy titokban maradjon? Az egész világnak legszívesebben azt kiabálnám, hogy ő az enyém, de azt hittem, hogy a lehető legfinomabban kezeljük a helyzetet, és próbálunk mindent megtenni, hogy Elizabeth ne kerüljön a szakadék szélére. Nem arról van szó, hogy olyan nagy fogás vagyok, hogy elveszítené az eszét miattam, de ő ezt árulásnak fogja látni, pedig Jo nem ilyen. Jo soha nem árulta el Elizabeth-et, és nem tehetünk arról, hogy mit érzünk egymás iránt. Nem mi választottuk: csak megtörtént. Jo nem akarja, hogy az unokatestvére gyűlölje őt, de biztos vagyok benne, hogy Elizabeth túlteszi magát rajta. Talál majd valaki mást, továbblép, és rájön, hogy nem én vagyok az, akit akar, de amíg ez a felismerés meg nem történik, addig lehet, hogy egy kicsit keresztbe teszJonak, és az egész családja előtt gonosznak állítja be.

Jo nem érdemli meg, hogy ezt elviselje.Ha tudnám, az összes bűntudatot, az egész terhet magamra venném, de nem tehetem. Bassza meg, beszélnem kell Elizabeth-tel. Ha őszinte akarok lenni, oka van annak, hogy kerülöm. Nem hiszem, hogy többé elkerülhetem ezt az okot, mert Jo elvesztése nem opció.

•  •  •

Nem tudom, hogyan történik, de a Toxicban kötök ki Talonnal. Be kellett szaladnia, hogy két kidobóember közötti problémát kezeljen, és részegen megkérdeztem tőle, hogy nem mehetnék-e vele.

– Úgy volt, hogy beszaladunk és kiszaladunk, nem pedig itt ülünk – mondja Talon, de aztán felemeli a kezét, hogy rendeljen néhány italt egy arra járó pincérnőtől. – Két whisky-kólát kérek – mondja, majd felém fordul. – Nem mintha szükséged lenne még több alkoholra.

– Szerintem igen – mondom, és a színpadra nézek, az előttem táncoló nőre. Látom őt, de nem látom, ha ennek van értelme. Csak egy fehér tangában táncol a rúdon, és a teste lenyűgöző, de nem mozgat meg bennem semmit. Nem akarom megdugni. Remek, Jo kibaszottul tönkretett más nők számára.

Olvastam valahol, hogy ha egyszer érzelmi kapcsolatba kerülsz valakivel, nehéz visszatérni ahhoz, amihez azelőtt hozzászoktál. Őszintén szólva úgy gondolom, hogy ez az, ami fenntartja a kapcsolatot. Szükséged van a mentális, fizikai és intellektuális kapcsolatra. És szükséged van a barátságra. Senki sem akarja megbántani a legjobb barátját. Nagyszerű, most már egy kibaszott filozófus vagyok, vagy mi. Bár van egy diplomám filozófiából, szóval talán a részeges kósza gondolataimbanelőjön a képzettségem. Valójában le kéne írnom ezt a szart, és könyvet kiadni belőle, vagy ilyesmi. Megérkeznek az italaink, és én mohón kortyolom az enyémet, miközben Talon aggódó arckifejezéssel figyel engem. 

– Mi történt? – kérdezi végül, amikor a következő lány feljön a színpadra. – Nem láttalak így inni azóta az este óta, hogy kiütötted Annát, és bűntudatod volt miatta.

– Ezt ne mondd el neki – morgom, hátradőlök, és a vörös hajú lányt figyelem. Megint semmi. A farkam meg sem mozdul, csak ül ott, érdektelenül.

Bassza meg az életem.

– Megvolt az első igazi veszekedésünk – mondom neki.

És akkor valami fejbe kólint.

Megvolt az első veszekedésünk, és nem úgy kezeltem, ahogy mondtam neki, hogy fogom.Elmondtaamit akart, én magamban nem értettem egyet, de nem bírtam elviselni, hogy mennyire fájtak a szavai, ezért kisétáltam és hazamentem. Nem volt megbeszélés, és biztosan nem volt békülős szex, és most kicsit megalázottnak érzem magam. Miért mentem el? Nem kellett volna. Türelmesnek kellett volna lennem, leülni vele és beszélgetni, amíg nem rendezzük a dolgokat. Meg kellett volna nyugtatnom, meg kellett volna mondanom neki, hogy minden rendben lesz, mert együtt vagyunk benne.

De nem tettem.

A kurva életbe.

– Akkor menj, és békülj ki – mondja Talon, és megvonja a vállát, mintha nem lenne nagy ügy. – Mondd meg neki, hogy sajnálod, és aztán dugd meg, és emlékeztesd arra, hogy miért is kedvel téged."

– Ilyen egyszerű, mi?

– Soha nem ilyen egyszerű – mondja Talon, és felnevet. – De ha az lenne, az élet unalmas lenne, nem gondolod?

– Azt hiszem, most jól jönne egy kis unalom – mondom sóhajtva. Lenézek a poharamba, és meglepődve látom, hogy üres. – Ki itta ki az italom?

– Az te voltál, Ranger – mondja Talon magában kuncogva.

Elkezdődik a "Pony" Ginuwine-tól.Kurvára szeretem ezt a dalt, úgyhogy a levegőbe emelem a karom, és éljenzek.

– Komolyan? – kérdezi Talon mellettem. Megint a nevetés határán van, bár nem tudom miért,de legalább jó kedve van. Nem rossz bulipajtás ez a Talon.

– Ez egy klasszikus – mutatok rá, miközben egy másik pincérnőt keresek.Most túl részeg vagyok ahhoz, hogy beugorjak Johoz, úgyhogy akár ma este ki is rúghatok a hámból, aztán holnap, amikor kitisztul a fejem, elmegyek hozzá. Írtam Elizabeth-nek, hogy ma este nem tudok elmenni, de ha nem érzi magát biztonságban, szívesen látom a klubházban. Azt válaszolta, hogy Helen ma este otthon van, szóval jól van, és reméli, hogy minden rendben van velem. Kicsit ironikusnak találom, hogy azt mondta, nélkülem is jól lesz, pedig, ha korábban így volt, talán Jo nem került volna a végsőkig kiélezett helyzetbe.

Bárcsak itt lenne.

Felnézek a színpadra, és összerezzenek. Oké, talán nem itt, de bárcsak vele lennék.

Lehet, hogy most inkább elmegyek hozzá.